MÉRVE KÖNNYEBB, a Pólusra állás

Szerző: Hollósi Ferenc

Címkék: Nincs címke megadva 

Hollósi Ferenc

Minden asztrofotózásra használt távcső esetén az ekvatoriális mechanika pontos pólusra állítása sarkalatos tényező a pontszerű csillagok megjelenítéséhez a képeken. Ez autoguider használata esetén is fontos, mivel a vezető algoritmus is pontosabb eredmény produkál, ha kevesebbet kell beavatkoznia a vezetésbe, s így a csillagok képei is pontszerűbbekké válnak. Továbbá a távcső go-to beállási pontosságát, azaz az objektumokra történő automatikus ráállás pontosságát is jótékonyan érinti a kellően precíz pólus-helyzet.

Mint ismert, a mechanika fenti, pontos beállításához a rektaszcenziós, azaz óratengely pozícióját kell horizontális (vízszintes, azaz azimut) és vertikális (függőleges, azaz magassági) irányokban minél pontosabban beállítani úgy, hogy az a Föld forgástengelyével párhuzamosan álljon. Nagyon precíz beállításhoz az óratengelynek valójában az égi északi pólusnak a légkör torzítása miatti refraktált, azaz megtört irányába kell mutatnia. Ez kissé eltér a fent említett párhuzamostól, de ennek eredményeképpen a légköri refrakció pozíciót módosító hatását (eltolását) javítja a teljes égbolt átlagában.

A fenti – refraktált – pólus beállítását ún. King-féle pólusfotóval tudjuk ellenőrizni és beállítani.

Erről a Meteor hasábjain is volt már szó többször is, így ennek részleteitől megkímélem az olvasót. Ugyanakkor a mechanika fenti beállítása gyakorlati szempontból igencsak „macerás” lehet minden mechanika esetén; bár a drágább, jobb minőségű típusok (pl. Astro-Physics) állítási lehetőségei sokkal kifinomultabbak, s így könnyebben, finomabban állíthatók a csavarokkal, mivel jobb mechanikai megoldásokkal rendelkeznek.

A fenti beállítás során előbb durvább csavar mozdításokkal, majd a pólushoz közeledve egyre finomabb lépésekben kell a mechanika releváns állító csavarjait elfordítani. Ezen csavar-állításokat magam is becsült módon hajtottam végre, azaz – bár tudtam, hogy milyen irányban kell fordítani az állító csavaron, de – az elfordítás mértékét csak becsülni tudtam, s ezen csak rontott az állító csavarok meglehetősen nagy menetemelkedése, ami kis mozdításra is nagy ugrásokkal módosította a pólus-helyzetet. Jó lett volna finom-menetes csavarokat alkalmazni ezeken a helyeken, de túl nagy vesződséggel és időkieséssel járt volna egy új állító-mechanizmus elkészíttetése, ezért más megoldást kellett kitalálnom.

A leírtak miatt arra gondoltam, hogy ha már elég finoman nem tudtam mozgatni a csavarokat, legalább mérni tudjam pontosan, hogy mennyit állítok a pólushelyzeten az adott lépésben, a csavar elfordításával. Ez azért fontos, mert nagyon nem mindegy, hogy 3, 8 vagy 25 King-fotót (ami darabonként 10-20 percet is jelenthet már a pólus-közeli helyzetben) kell készíteni a pontos beállításhoz.

A feladat tehát az állító csavarok rendkívül finom elfordításának minél precízebb mérése. Mivel forgó mozgást kell érzékelni, ezért a csavar forgó részére mutatót illetve az álló részére mérőskálát szereltem egy mérőszalag képében. A megoldásban a mutató rádiuszának hossza meghatározó, hiszen a sugárral arányos pontosság-növekedést lehet elérni. A rögzített skála alkalmazásával a csavar mindkét irányú relatív elmozdulását pontosan és hiszterézis-mentesen lehet mérni, s így a pólus-helyzet megváltozásával (amit a King-fotó mutat) arányba állítható. Ebből extrapolálható volt a következő állítás mértéke, ami a teljes beállítási folyamatot nagymértékben lerövidítette.

 

A magasság (Alt) állítás mérése


A mutatók rögzítésére szolgáló bilincsek


A horizontális (Azimut) beállítás mérése (bal oldalról)


A horizontális (Azimut) beállítás mérése (jobb oldalról)


Trackback(0)
Hozzászólások (0)Add Comment

Szólj hozzá Te is!
Kérjük, hogy jelentkezz be, ha hozzá kívánsz szólni. Ha még nincs fiókod, akkor regisztrálj!

busy