Emlékezz rám    Facebook login
Jelszóemlékeztető | Felh. név emlékeztető | Regisztráció
Főoldal Blogok

A csillagok világa

Élmények, benyomások, emlékek az amatőrmozgalomról, -tól, és -ból.

Csillagvizsgáló Ózdon

Szerző: Mizser Attila

Mizser Attila

Nemrégiben kaptuk a hírt, hogy az egykori ózdi csillagvizsgáló épülete eladó, ára 7,8 millió forint. Lássuk, miként épült fel 1969-ben társadalmi munkával, sok-sok hittel és lelkesedéssel!


Űrzene

Szerző: Mizser Attila

Címkék: Nincs címke megadva 

Mizser Attila

Miközben a Moszkva melletti Csillagvárosban egymást ölik az önjelölt űrhajósjelöltek, hogy ki a menőbb arc, Joszif Kobzon vagy Alla Pugacsova, mi inkább fáradjunk ki az ég alá, és észleljünk! Jó észleléshez szól a nóta!


Ezt a tábort Kósa-Kiss Attilával (Kitasó Kiltsasával) terveztük el, és másfél év levelezés, egyeztetés után valóban megvalósult az első magyar magashegyi észlelőtábor - Romániában, a Kárpátokban, a Bucsecs-fennsíkon, 1979 júliusában.

Akkoriban nem úgy volt, hogy az ember csak úgy utazgatott a keleti tömb országaiban. Főként, ha sorköteles egyén volt az ember. Márpedig én az voltam, így minden egyes kiutazáshoz külön engedélyt kellett kérni az illetékes hadkiegészítő parancsnokságtól. A fontos épület a XIX. kerületben volt, a Ságvári Endre utcában. Kisebb expedíció volt oda kivillamosozni. Az expedíció kihívásai (challenge) közé tartozott a több órás sorbaállás, melynek végén megkapta a sorköteles egyén a kiutazási engedélyt a szövetséges Romániába. A bucsecsi expedíció előtt is sorba kellett állnom, és a piros útlevélbe (gy.k. ez az útlevélfajta szólt az ún. szocialista országokba) ütött "ablak" (na ezt már tényleg nem lehet elmagyarázni) mellé ezt azt értelmetlen engedélyt is meg kellett szerezni. A határon ugyan nem kérték, de ki tudja, az ördög nem alszik, továbbá a kapanyél is elsülhet. Az csak természetes, hogy nyugati országokba sorköteles egyén még csak nem is áhítozott, oda nem kapott volna útlevelet. De a "nyugati" Jugoszláviába se...


Az út két oldalán égig érő hegyek, a szurdok alján pedig szépreményű társulat utazik a Bükk szíve felé. A busz nyögve viszi terhét a szerpentin kacskaringóin, és mi némán csodáljuk a hegyet, az erdőt, mindent, ami városi embernek olyan szomorúan távoli.

Az eső szépen, lassan elered. A pára bedeszkázza az amúgy se túl távoli látóhatárt, az eső pedig csak mossa-mosdatja a nyári világot. Nem, itt ma este nem lesz észlelés! Borongós hangulatunkat felderíti az a tény, hogy megérkeztünk. A busz egyszerre csak letér a jó útról, leereszkedik egy völgybe, és néhány erőteljes zökkenő után megérkezik Rókafarmra. Fogunk mi itt észlelni?

 


Mizár bazár bezár... de kár!

Szerző: Mizser Attila

Címkék: Nincs címke megadva 

Mizser Attila

Ismét kirándulunk kicsit a hetvenes évekbe, egészen pontosan 1976-ba, a MAS ’76/2 észlelőtáborba. Kádár alatt jobb volt - van is ilyen témájú nosztalgia-sorozat a Klub Rádióban. Amatőrcsillagászként például azért nem volt jó lenni a Kádár-korszakban, mert hallatlanul kevés információhoz juthattunk hozzá, és hallatlanul kevés távcsőhöz, észlelési segédeszközhöz. Ergo: annak a kevésnek is nagyon, de nagyon tudtunk örülni. A megtervezett hiánycikk-gazdaságban miért pont a csillagászat lett volna kedvezményezett? Vagy a bakancsos turizmus. Nézzünk csak bele a Másfélmillió lépésbe! Az erdőkben éktelenkedő szemétkupacok mellett állandóan visszatérő téma az, hogy mennyire nem kapni túrafelszerelést. (Vagy mondjuk kerékpár-alkatrészt. Banánt. Bánfi-hajszeszt. Alátétet. Trabantot. Bármit.)

 


Élet a holdon

Szerző: Mizser Attila

Címkék: Nincs címke megadva 

Mizser Attila

Nem vagyok valami nagy operakedvelő, komolyzenei műveltségemben általában véve is több a fehér folt, mint a feltérképezett terület. Számomra "túl sok" az opera totális műfaja, melynek mégis sok híve van, bizonyára nem véletlenül. Véletlenül fedeztem fel Joseph Haydn Élet a holdon című vígoperáját, mely 1777-ben íródott, és manapság is gyakran előadják. Az opera érdekessége számunkra nem csupán az, hogy csillagász, távcső, Hold, mi több: holdbéli élet szerepel benne, hanem az, hogy Magyarországon mutatták be, Eszterházán (ma: Fertőd).

 


Harc a seeinggel

Szerző: Mizser Attila

Címkék: Nincs címke megadva 

Mizser Attila

Óriási szerencsénk volt, hogy október 3/4-én, az Armstrong-éjszakán olyan szép derült idővel ajándékozott meg bennünket az ősz. A Polarisban a 200/2470-es refraktorral vallattuk a Holdat, igazán szép éjszaka volt. A Statio Tranquillitatist és a Taurus-Littrow régiót is célba vettük, és persze még néhány érdekesebb területet a terminátor vidékén.


Napórák és álnapórák

Szerző: Mizser Attila

Címkék: Nincs címke megadva 

Mizser Attila

Miről ismerszik meg az igazi amatőr? Ha kilép az utcára, azonnal felnéz az égre! És ha már az eget lesi, óhatatlanul megakad a szeme egy-egy érdekes épületdíszben, alkalmasint napórában. Várjunk csak! Ott a mosolygó nap-arc, ott az árnyékvető is, de hol a számlap? Ott a számlap, de hol az árnyékvető? Mi ez? Napóra? Álnapóra?

Bródy Sándor utca

A józsefvárosi palotanegyed egyik szép épülete a Puskin utca és a Bródy Sándor utca sarkán található, 1901-ben épült Gschwindt-palota. Azt, hogy melyik évben épült a szép sarokház, megmondja nekünk a napórára vésett évszám is. Más tekintetben is beszédes ez az időmérő, hiszen a joviálisan mosolygó nap-arc mellett ott találunk egy kakast és egy baglyot is "napszakjelző" funkcióval. Árnyékvető nélkül tengette az évtizedeket ez 111 éves időmérő, egészen 2011-ig. (Azt sajnos nem tudom, eredetileg volt-e árnyékvető a napórán. Bizonyára szép számú fotó készült az épületről az elmúlt bő évszázadban, érdekes lenne látni egy olyan képet, amin ott az eredeti pálca!) A lakók kezdeményezésére, és a polgármester támogatásával tavaly óta ismét mutatja az időt a díszes napóra. Az árnyékvetőt Marton Géza készítette és helyezte el a napórán.


Találkozásaim a Vénusszal

Szerző: Mizser Attila

Címkék: Nincs címke megadva 

Mizser Attila

Az esti szürkületben, a párás délnyugati látóhatár fölött estéről estére feltűnik égboltunk legszebb ékessége, a Vénusz. Most még alacsonyan jár, vannak olyan esték, amikor nem könnyű rábukkanni, de biztató, hogy láthatósága decembertől rohamosan javul, januári dichotómiáját pedig már jóval kedvezőbb körülmények között figyelhetjük meg. Azt a néhány napos időszakot pedig, amikor a ragyogó bolygókorong leheletnyi sarlóvá olvad, szinte páholyból nézhetjük végig a jövő év tavaszán.

 


Régóta szerettem volna eljutni a szolnoki toronyházi csillagvizsgálóba, de csak most jött össze a dolog. 1980-ban is nagyon szerettem volna eljutni Szolnokra, mivel a város adott otthont a CSBK Országos Találkozójának, de épp a zalaegerszegi Petőfi laktanyában amatőrködtem, egyáltalán nem önkéntes sorkatonaként. Századparancsnokom, Papp Sándor főhadnagy nem engedélyezte az eltávozást, így csak kósza hírekből értesültem a szolnoki találkozó földindulásszerű fejleményeiről. (Figyelem, az imént említett Papp Sándor nem azonos a változós-mélyeges észlelővel!...)

A Facebookon barátkoztam össze Szabó Szabolcs Zsolttal, aki egyidős az újjáalakított MCSE-vel, és aki a szolnoki csillagda egyik aktivistája. Szó szót követett, így aztán múlt pénteken vonatra szálltam, és felkerestem az ottani amatőröket.


<< Első < Előző 1 2 3 Következő > Utolsó >>

MCSE-tagság

Ne felejtsd el megújítani MCSE- tagságodat! Ha még nem vagy tag, fontold meg a belépést, érdemes!

Friss fórum témák

Online felhasználók

  • Morvai József MoJo
  • Luke Skywalker

Legfrissebb blogbejegyzések

Blog címkék