Emlékezz rám    Facebook login
Jelszóemlékeztető | Felh. név emlékeztető | Regisztráció
Főoldal Blogok

A csillagok világa

Élmények, benyomások, emlékek az amatőrmozgalomról, -tól, és -ból.

Csak nézek, mint a moziban

Szerző: Mizser Attila

Címkék: Nincs címke megadva 

Mizser Attila

Az utóbbi idők egyik legnagyszerűbb eseménye volt a Csillagnézők című film bemutatója a Magyar Tudományos Akadémián. 2018. február 19-én, Kopernikusz születésnapján és az MCSE újjászületésnapján két teremben mintegy 750 ember figyelte a 97 perces film képsorait. Senki sem számított ekkora érdeklődésre. Az MTA illetékesei sem, akik befogadták az alkotást, és az ország első számú tudományos „szentélyében” adtak lehetőséget a bemutatóra. Nem számítottak erre a fokú érdeklődésre az alkotók sem.

A Csillagnézők Szőke Balázs filmje, ő álmodta meg már évekkel ezelőtt, hogy filmes tapasztalatait felhasználva minket, amatőrcsillagászokat mutasson meg egy olyan dokumentumfilmben, amihez hasonló nem készült 1969 óta. Kulin György és Kollányi Ágoston Hobbym: a csillagos ég című alkotása kétszer huszonöt percben óriási hatást váltott ki, amikor a Magyar Televízióban levetítették. Az egy szem magyar televízióban, hiszen akkor még csak ez az egyetlen volt nekünk. A hatvanas évek végén talán már egymilliónál is több televíziós készülék volt a magyar háztartásokban. Amit leadott az MTV, annak óriási hatása volt. Mozgalmunk hirtelen megsokszorozódott, évente 1500-an jelentkeztek a Csillagászat Baráti Körébe. Kitűnő alkotás, mára megkerülhetetlen korlenyomat a Hobbym: a csillagos ég. Az idősebb Kollányi kiváló dokumentumfilmes volt, és Kulinnak is volt érzéke a dologhoz, hiszen a hatvanas években számos ismeretterjesztő film létrehozásában működött közre.

A Hobbym: a csillagos ég hatása óriási volt amatőrcsillagász körökben, a szakmai körök rajongásán kívül azonban nem maradt túl sok nyoma a korabeli sajtóban. Ami maradt, az mindenesetre elismerően szól a megszállott amatőrcsillagászokat bemutató filmről.

Közel öt évtized után ismét dokumentumfilm készült rólunk – és nem csupán az MCSE-ről szól a film, de mindenkiről, aki csillagászkodik. Mindenki persze nem férhet be egyetlen filmbe (amint azt Kulin is elmondta a Hobbynk legelején). A Csillagnézők is az amatőrmozgalom jellegzetes alakjait mutatja be: távcsöves embereket, akik feltétel nélkül szeretik a csillagok világát. Többet is bemutat, hiszen nemcsak az amatőrök világába enged betekintést, hanem kicsit a hivatásos csillagászatot is megmutatja. Az MCSE nélkül a magyar professzionális csillagászat is egészen másként nézne ki, hiszen azon szakemberek egy része, akik ma a hivatásos csillagászat képét formálják, egykor a mi egyesületünkben szocializálódtak. Talán Kiss László barátom is ilyesmikre gondolt a film közben.

A bemutató közben nem bírtam a helyemen maradni, átmentem, bekukkantottam a nagyterembe, majd vissza a díszterembe, és figyeltem a közönséget (hiszen a filmet már jól ismertem a bemutató előtt is). Rám tört a déjà vu- érzés: átéltem már ezt, vagy valami hasonlót, vagy húsz évvel ezelőtt az ágasvári táborunk Űrdiszkóján, ami nem volt más, mint csillagászati diafelvételek nézegetése Vangelis zenéjére. A táborzáró esték elmaradhatatlan műsorszáma.

Felgyulladtak a lámpák, az emberek tapsoltak, gratuláltak az alkotóknak. Amatőrcsillagászatunk szép pillanata volt ez! Amint a filmet követő diszkusszióban is elmondtam, talán kissé érzelgősen: ez a mi mozgalmunk. A mozgalom pedig az én életem.

Azóta is meglep, milyen sokan szeretik ezt a filmet. „Elnézném még órákig!”

Több mint két hónap telt el a Csillagnézők bemutatója óta, de alaposabb és kritikusabb elemzés ugyanúgy nem született róla, mint annak idején a Hobbym: a csillagos égről. Jó ez a film? Hitelesen mutat be minket?

A Csillagnézők nem tökéletes alkotás. Távolról sem az. Mindenkinek lehet hiányérzete, ez vagy az vagy amaz miért nem másként szerepelt. X és Y miért nincs benne? ÉN miért nem vagyok benne? Egyáltalán: miért nem jobb, mint amilyen?

Nem nagyon akartam szerepelni ebben a filmben. Úgy érzem most is, túl sokat vagyok jelen benne – de Szőke Balázs úgy gondolta, nélkülem nem megy, és sokan mások is úgy gondolták. Lehet, hogy másként látszik, mindenesetre nem voltam csúcsformában – ezt ki-ki eldöntheti maga, én mindenesetre így érzem. A Csillagnézőket eléggé eklektikusnak látom. Van úgy, hogy szárnyal, magával ragadja a nézőt (a tarjáni pillanatok talán a legsikerültebbek), máskor meg leül, a néző figyelme elkalandozik. Lehetne rövidebb, sokkal feszesebb, itt-ott lenyesegetve, pár percet bizonyára fájdalommentesen lehetett volna rajta rövidíteni. Lehetne benne még több mozgalmi, közösségi csillagászat. Mindez persze ízlés dolga.

Kiváló a film indítása: a kitűnő Dörner György narrációja szinte megemeli a képeket. Lám, az értő, intelligens, szép szövegmondás milyen sokat számít! Kitűnő Csere Ágnes versmondása. A digitális technikának köszönhetően tű élesek a képek – talán túlságosan is azok. A time-lapse-bejátszások és az asztrofotók ugyancsak kiválóak. És majdnem mind magyar szerző munkája! Mindkét mesélő hölgyet megszerettem – végigvezetik a nézőt az amatőrcsillagászat világán. De miért vannak ketten? Melyiket szeressem jobban?...

Szőke Balázs álmodta meg a Csillagnézőket, még évekkel ezelőtt. Kicsit túl nagyra is nőtt az álom a készítés során. A 17 forgatási nap végül rengeteg energiát és pénzt felemésztett. Voltak persze támogatók is szép számmal, de a saját pénzét áldozta a filmre – el lehet képzelni, mennyire nem nagy üzlet mindez. De nem is annak szánta. Ha valaha is lesz némi haszon a vállalkozáson, azt az MCSE-re, a mozgalomra szeretné fordítani. Ugye milyen ritka manapság ez a hozzáállás? Megsüvegelendő.

Szőke Balázs régi amatőrcsillagász, 1977 óta ismerem. Volt már rovatvezető a Meteornál, szervezett csillagászati expedíciót, együtt szerkesztettük Az észlelő amatőrcsillagász kézikönyvét, az Uránia Bemutató Csillagvizsgálóban is dolgozott. Aztán munkája máshová szólította, de az elmúlt évtizedek során mindvégig kapcsolatban álltunk, jó ideje ismét csillagászkodik, táboraink rendszeres látogatója. Kicsit belülről is látja mozgalmunkat és kicsit kívülről is. Utóbbi éppenséggel nem baj, ha valaki a külső szemlélőknek akarja megmutatni az MCSE-t, jó, ha kívülről is lát minket.

Nem mindenki örült azonban a Csillagnézőknek. Még el se készült, máris megtámadták. Ezt így nem lehet, mert a magyar asztrofotózás nincs méltóképpen bemutatva, X és Y nem etikus fotografálója a csillagos égnek! Majd ÉN (MI) megmondjuk, kinek kell szerepelni, majd a mi X-ünk és Y-unk legyen a filmben – ellenkező esetben el kell halasztani a bemutatót. Mindezt még olyan mértékű kioktató hangnem kísérte, mintha egyenesen az MSZMP KB titkárságáról szóltak volna le. Én ilyesmivel négy évtized alatt csak egyszer találkoztam az amatőrmozgalomban – pedig vastagon benne voltam az ún. asztropolitikában. Megállt bennem az ütő.

Mennyiben etikus kitúrni amatőrtársainkat egy készülő filmből az etikára hivatkozva, de semmilyen tényszerű vétket, bűnt fel nem sorolva? Mindeközben ismert és elismert fotográfusokról van szó – mindkét oldalról. Hát mi folyik itt a háttérben? Hát mi az amatőrcsillagászat? Harctér?

Azt ugye nem kell mondanom, hogy az alkotókat mennyire megviselte mindez.

A végeredmény, a Csillagnézők természetesen nem lett tökéletes, nem is lehetett az. De nem csupán azért, mert X és Y szerepelt benne, X1 és Y1 viszont nem. A végeredmény abszolút vállalható. Akik megszólalnak a filmben, hitelesen, pontosan és szépen vallanak a csillagászat szeretetéről. És ez a legfontosabb a Csillagnézőkben.

Voltak aztán másfajta fanyalgások is. Miért nincs a film ingyen? Miért nem került fel azonnal a Youtube-ra? Ezen a ponton kétségkívül elkövettünk némi kommunikációs hibát. A nagy előkészületben, miközben minden az utolsó pillanatra állt össze, végül nem volt naprakész a kommunikáció. Volt, akiben elszabadult az indulat: miért nem nézheti meg most, azonnal, mert az jár! (Mint tudjuk, a Kommunista Kiáltvány 1848-as megjelenésének pillanatában beköszöntött a kánaán és a világbéke, 1848 óta minden ingyenes, különös tekintettel a DVD-kre.)


Én is 2018-ban élek, tudom, látom, hogyan működik a világ. Ha valami felkerül a Youtube-ra, akkor vajon kap-e azonnal akkora közfigyelmet, mint egy méltó filmbemutató, megfelelő környezetben? Otthon, ropit rágcsálva vajon mekkora esemény a filmnézés a Youtube-on? Az MTA-bemutatót követően még jó pár helyen sikerült levetíteni a filmet. Az emberek összejöttek, találkoztak egymással egy csillagászati dokumentumfilm kapcsán, majd kicsit beszélgettek, megvitatták a látottakat. Akár tetszett, akár nem tetszett nekik, de mégis csak kaptak valamilyen élményt, ami elgondolkodtatta őket. És a legfontosabb: nem virtuálisan voltak együtt, nem egy Facebook-csoportban, de nem is itt, a Csillagvárosban, hanem valóságosan. Ez ma már egészen különleges eseménynek számít…

A Csillagnézők előbb-utóbb felkerül a Youtube-ra is, ahogy az a filmeknél szokás. De addig, ahányszor csak lehet, szervezzünk közös vetítéseket, bemutatókat, hogy minél többen legyünk együtt valóságosan, nem virtuálisan! Lehet utána beszélgetni a látottakról, szervezni egy közös távcsövezést, járdacsillagászatot – valóságos csillagászati életet!

Aki pedig úgy gondolja, vásárolja meg a filmet (a BTC-ben és a Polarisban is kapható). Nem azért, hogy hollywoodi filmmogulokká tegye az alkotókat, hanem azért, hogy a Csillagnézőknek lehessen folytatása, és Balázs se veszítse el a hitét az amatőrmozgalomban.

Talán már mondtam, hogy a Csillagnézők nem tökéletes alkotás, mert nem is lehet. De mi sem vagyunk azok. Ilyenek vagyunk mi, magyar amatőrök, csillagnézők.

A Csillagnézők honlapja


Csillagvizsgáló Ózdon

Szerző: Mizser Attila

Mizser Attila

Nemrégiben kaptuk a hírt, hogy az egykori ózdi csillagvizsgáló épülete eladó, ára 7,8 millió forint. Lássuk, miként épült fel 1969-ben társadalmi munkával, sok-sok hittel és lelkesedéssel!


Űrzene

Szerző: Mizser Attila

Címkék: Nincs címke megadva 

Mizser Attila

Miközben a Moszkva melletti Csillagvárosban egymást ölik az önjelölt űrhajósjelöltek, hogy ki a menőbb arc, Joszif Kobzon vagy Alla Pugacsova, mi inkább fáradjunk ki az ég alá, és észleljünk! Jó észleléshez szól a nóta!


Ezt a tábort Kósa-Kiss Attilával (Kitasó Kiltsasával) terveztük el, és másfél év levelezés, egyeztetés után valóban megvalósult az első magyar magashegyi észlelőtábor - Romániában, a Kárpátokban, a Bucsecs-fennsíkon, 1979 júliusában.

Akkoriban nem úgy volt, hogy az ember csak úgy utazgatott a keleti tömb országaiban. Főként, ha sorköteles egyén volt az ember. Márpedig én az voltam, így minden egyes kiutazáshoz külön engedélyt kellett kérni az illetékes hadkiegészítő parancsnokságtól. A fontos épület a XIX. kerületben volt, a Ságvári Endre utcában. Kisebb expedíció volt oda kivillamosozni. Az expedíció kihívásai (challenge) közé tartozott a több órás sorbaállás, melynek végén megkapta a sorköteles egyén a kiutazási engedélyt a szövetséges Romániába. A bucsecsi expedíció előtt is sorba kellett állnom, és a piros útlevélbe (gy.k. ez az útlevélfajta szólt az ún. szocialista országokba) ütött "ablak" (na ezt már tényleg nem lehet elmagyarázni) mellé ezt azt értelmetlen engedélyt is meg kellett szerezni. A határon ugyan nem kérték, de ki tudja, az ördög nem alszik, továbbá a kapanyél is elsülhet. Az csak természetes, hogy nyugati országokba sorköteles egyén még csak nem is áhítozott, oda nem kapott volna útlevelet. De a "nyugati" Jugoszláviába se...


Az út két oldalán égig érő hegyek, a szurdok alján pedig szépreményű társulat utazik a Bükk szíve felé. A busz nyögve viszi terhét a szerpentin kacskaringóin, és mi némán csodáljuk a hegyet, az erdőt, mindent, ami városi embernek olyan szomorúan távoli.

Az eső szépen, lassan elered. A pára bedeszkázza az amúgy se túl távoli látóhatárt, az eső pedig csak mossa-mosdatja a nyári világot. Nem, itt ma este nem lesz észlelés! Borongós hangulatunkat felderíti az a tény, hogy megérkeztünk. A busz egyszerre csak letér a jó útról, leereszkedik egy völgybe, és néhány erőteljes zökkenő után megérkezik Rókafarmra. Fogunk mi itt észlelni?

 


Mizár bazár bezár... de kár!

Szerző: Mizser Attila

Címkék: Nincs címke megadva 

Mizser Attila

Ismét kirándulunk kicsit a hetvenes évekbe, egészen pontosan 1976-ba, a MAS ’76/2 észlelőtáborba. Kádár alatt jobb volt - van is ilyen témájú nosztalgia-sorozat a Klub Rádióban. Amatőrcsillagászként például azért nem volt jó lenni a Kádár-korszakban, mert hallatlanul kevés információhoz juthattunk hozzá, és hallatlanul kevés távcsőhöz, észlelési segédeszközhöz. Ergo: annak a kevésnek is nagyon, de nagyon tudtunk örülni. A megtervezett hiánycikk-gazdaságban miért pont a csillagászat lett volna kedvezményezett? Vagy a bakancsos turizmus. Nézzünk csak bele a Másfélmillió lépésbe! Az erdőkben éktelenkedő szemétkupacok mellett állandóan visszatérő téma az, hogy mennyire nem kapni túrafelszerelést. (Vagy mondjuk kerékpár-alkatrészt. Banánt. Bánfi-hajszeszt. Alátétet. Trabantot. Bármit.)

 


Élet a holdon

Szerző: Mizser Attila

Címkék: Nincs címke megadva 

Mizser Attila

Nem vagyok valami nagy operakedvelő, komolyzenei műveltségemben általában véve is több a fehér folt, mint a feltérképezett terület. Számomra "túl sok" az opera totális műfaja, melynek mégis sok híve van, bizonyára nem véletlenül. Véletlenül fedeztem fel Joseph Haydn Élet a holdon című vígoperáját, mely 1777-ben íródott, és manapság is gyakran előadják. Az opera érdekessége számunkra nem csupán az, hogy csillagász, távcső, Hold, mi több: holdbéli élet szerepel benne, hanem az, hogy Magyarországon mutatták be, Eszterházán (ma: Fertőd).

 


Harc a seeinggel

Szerző: Mizser Attila

Címkék: Nincs címke megadva 

Mizser Attila

Óriási szerencsénk volt, hogy október 3/4-én, az Armstrong-éjszakán olyan szép derült idővel ajándékozott meg bennünket az ősz. A Polarisban a 200/2470-es refraktorral vallattuk a Holdat, igazán szép éjszaka volt. A Statio Tranquillitatist és a Taurus-Littrow régiót is célba vettük, és persze még néhány érdekesebb területet a terminátor vidékén.


Napórák és álnapórák

Szerző: Mizser Attila

Címkék: Nincs címke megadva 

Mizser Attila

Miről ismerszik meg az igazi amatőr? Ha kilép az utcára, azonnal felnéz az égre! És ha már az eget lesi, óhatatlanul megakad a szeme egy-egy érdekes épületdíszben, alkalmasint napórában. Várjunk csak! Ott a mosolygó nap-arc, ott az árnyékvető is, de hol a számlap? Ott a számlap, de hol az árnyékvető? Mi ez? Napóra? Álnapóra?

Bródy Sándor utca

A józsefvárosi palotanegyed egyik szép épülete a Puskin utca és a Bródy Sándor utca sarkán található, 1901-ben épült Gschwindt-palota. Azt, hogy melyik évben épült a szép sarokház, megmondja nekünk a napórára vésett évszám is. Más tekintetben is beszédes ez az időmérő, hiszen a joviálisan mosolygó nap-arc mellett ott találunk egy kakast és egy baglyot is "napszakjelző" funkcióval. Árnyékvető nélkül tengette az évtizedeket ez 111 éves időmérő, egészen 2011-ig. (Azt sajnos nem tudom, eredetileg volt-e árnyékvető a napórán. Bizonyára szép számú fotó készült az épületről az elmúlt bő évszázadban, érdekes lenne látni egy olyan képet, amin ott az eredeti pálca!) A lakók kezdeményezésére, és a polgármester támogatásával tavaly óta ismét mutatja az időt a díszes napóra. Az árnyékvetőt Marton Géza készítette és helyezte el a napórán.


Találkozásaim a Vénusszal

Szerző: Mizser Attila

Címkék: Nincs címke megadva 

Mizser Attila

Az esti szürkületben, a párás délnyugati látóhatár fölött estéről estére feltűnik égboltunk legszebb ékessége, a Vénusz. Most még alacsonyan jár, vannak olyan esték, amikor nem könnyű rábukkanni, de biztató, hogy láthatósága decembertől rohamosan javul, januári dichotómiáját pedig már jóval kedvezőbb körülmények között figyelhetjük meg. Azt a néhány napos időszakot pedig, amikor a ragyogó bolygókorong leheletnyi sarlóvá olvad, szinte páholyból nézhetjük végig a jövő év tavaszán.

 


<< Első < Előző 1 2 3 Következő > Utolsó >>

MCSE-tagság

Ne felejtsd el megújítani MCSE- tagságodat! Ha még nem vagy tag, fontold meg a belépést, érdemes!

Friss fórum témák

Online felhasználók

  • Mádai Attila
  • Kása János
  • Bezák Tibor
  • DienesLászló
  • Vizi Péter
  • Szörnyi Miklós
  • géza
  • Bartha Lajos
  • Vurai Tamás
  • horadam
  • Rékasi Gergely
  • Jakab Szilveszter

Blog címkék