Egy újabb érdekes éjszakét tudhatok magam mögött.  2010. május 14-én, pénteken szép derült idő uralkodott az országban, melyet néha felhősödés zavart meg. Később elvonultak a felhők és csodálatos derült ég maradt, ám délről látszott a közelítő felhőzet. Ennek ellenére, bízva a szerencsében, elindultam a csillagvizsgálóba, mert ha ezt az éjszakát nem próbálom meg kihasználni, akkor lehet, hogy csak a Hold elvonulta után mélyegezhetek ismét, és talán egyes célpontokat csak rosszabb körülmények között láthatok. Így nekiindultam, és nyolc körül ki is értem a csillagdába. Felállítottam a műszert (egy H-EQ5-ös mechanikán kissé furán hatott az alig 8 cm-es távcső), majd lassan nekiálltam a megfigyelésnek. Az átlátszóság szegedi viszonylatban soha nem látott mértéket öltött, még északnyugat felé, a város és a Dóm fényburájában is szokatlanul sok csillag látszott, és az ég határozottan sokkal sötétebb volt, mint máskor. Ez ám a jó hír, mert akkor a betervezett Messiereket (M81-82, 51,63,106,109,108,97, stb.) végre megint kissé jobb égen vehetem szemügyre. Beállítottam a szürkületben az M81-et és meglepődtem. Rengeteg fényes csillag közt jól látszott a galaxis és társa is. Úgy döntöttem, a dóm fénye miatt nem itt készítem el a rajzot, hisz a galaxispár cirkumpoláris, tehát az elkövetkező hónapokban is jó helyzetben lesz még. De azért a csillagos háttér rajzolásának nekiálltam, hogy így időt nyerjek. Lassan felkerültek a pöttyök a lapra, és ekkor átálltam az M82-re. Ott is nekiláttam a háttérnek, de hamarosan azt vettem észre a szemem sarkából, hogy megindultak a felhők. Nagy, gyors tömbök voltak, világítottak a fényszennyezésben. Ez azt mutatta, hogy a szegeden jól ismert lokális felhőképződéssel állunk szemben. Ez a fajta felhő itt alakul ki a város felett, és általában 1-2 óra alatt megszűnik. Ezért úgy döntöttem, kockáztatok, és várok egy órát. Bevonultam a lenti észlelőhelyiségbe olvasni, stílszerűen Mallas-Kreimer Messier Albumát vettem elő. Aztán egy jó fél óra múlva kinéztem, mi a helyzet, és nagy megelégedésemre a felhőzet gyorsan feloszlott. Így tulajdonképp a szürkület végére kiderült! Kezdődhetett a megfigyelés!

Az M82-t nem folytattam, hiszen erre lesz lehetőségem máskor is. Inkább az M63-at vettem célba. Ez a galaxis szenzációsan fényes, ovális foltként látszott a látómezőben. Mivel karjai szorosan fel vannak tekeredve, nem láttam egyebet a mag körül egy kissé inhomogén halónál. A mag viszont egy elliptikus belső területben excentrikusan helyezkedett el.  Különösen érdekes volt, hogy a mag déli oldala sokkal élesebben vált el a halotól, mintha egy porosabb régió lenne ott. Ami nagyon különös élmény volt, hogy sokáig nézve EL-sal a LM-ben rengeteg halvány, 13-14m körüli csillag jelent meg a látáshatáron, melyek közül néhányat sikerült pozíció szerint is berajzolni.  A következő célpont az M109 az UMa-ban. A Gamma UMa melletti 10m-s csillagváros nem kényeztetett el, határozottan nehéz volt, az ovális haloban csupán egy kerek magterület látszott. Sokkalta megnyerőbb volt az M106, amelyet még egy évtizeddel ezelőtt 10 cm-es reflektorral rajzoltam le. Akkor a spirális szerkezet egész könnyen követhető volt. A 8 cm-es távcső most is megbirkózik a fényes, 8m körüli hatalmas csillagvárossal, a fényes belső terület körül hosszú, bajusz-szerű fényfonalakat mutat, melyek a galaxis külső karjai.  A belső karok közül a keleti remekül látszik. Érdekessége, hogy csillagkörnyezete szokatlanul sűrű.

Az M108 sokkal sejtelmesebb látnivaló, de mivel jó magasan látszik, nem okoz gondot. Könnyebb látvány, mint az M109, amit személy szerint a legnehezebb Messier-objektumok egyikének tartok. Az M108 a hozzá kissé hasonló M98-nál is kissé fényesebbnek érződik. Egy csillagszerű központ uralja, mely azonban nem a valódi mag, hanem egy előtércsillag. A valódi mag tőle keletre lenne, de nem látszik, csak egy sűrűsödés. A galaxis legfényesebb területe mégsem ez, hanem a nyugati rész csomósodása, amely fotókon is kitűnően látható. A halo hosszan elnyúlik mindkét irányba.

Közelében az M97 nála fényesebbnek tűnik, és a planetáris ködnél bevetem az UHC szűrőmet is. Meglepetten veszem tudomásul, hogy ez a köd nagyon szereti, ha szűrővel nézzük! Sokkal fényesebb, már-már zavaróan fényes korong, melyen kisebb inhomogenitások láthatóak. Aztán 100x-sal is megszemlélem, így láthatóvá válik a központi csillag és a két szem is, de nagyon-nagyon nehezen. Sőt, egy, a csillagon áthaladó küllőszerű képződmény is sejlik.

Ha már ilyen jó az átlátszóság, akkor kötelezően meg kell próbálkozni az M 101-gyel. Ritkán látszik jól, mert nem szereti a fényt. Most azonban elég biztatóan fénylik a látómezőben 40x nagyítással, de ez még kicsi neki. 67x-sel a látvány megjavul. Először a mag közelében lévő 12m-s csillagot veszem észre, aztán sorra nagy, halvány és nehéz foltokat a felületén. Mindig is hallottam, hogy az M101 észlelése különösen nagy türelmet kíván kis műszerekkel, és így várom, mit hoz ki belőle a kitartás. Jó húsz perc múlva a foltok lassan kezdenek összeállni, és először a belső spirálkar ugrik be, majd nagyon-nagyon halványan a külső is. Közben a belső kar folytatásában két folt és mellettük két 13m alatti csillag villan fel, és egy leheletfinom halo ott, ahol a kar folytatása lenne. 40x-sel ez a külső terület még biztosabban látható. Egészében véve egy tökéletes spirált rajzoltam a karikába, mely azonban csak hosszas kitartás után adta meg magát.

Az M51 merőben más. Azonnal és határozottan látható az egyik fő spirálkar, és nem kell sok a másik kibontakozásához sem. Sőt, a kísérőn a porsáv is kivehető, amit nem hittem volna. Biztosan valós a látvány, mert csak nagy vonalakban emlékeztem a galaxis látványára, hiszen rég láttam a fotóját. A zenittükör ráadásul felcseréli az égi irányokat így aztán nem állhat fenn az, hogy a fotót rajzolom le.

Ezeket a csodákat követően kicsit üstökösöztem, de a P/2010 H2 Vales nem látszott a 25-ösben. A 81P épp egy csillagon ült, ezért nem észleltem le.

Következett az éjszaka végén 3 gömbhalmaz, méghozzá az M5, M10 és M12. Az 5-ös számú listatag kétségkívül a legszebb Messier-objektumok egyike, bár erről hajlamosak vagyunk megfeledkezni. 100x-os nagyítással legalább 30-40 csillaga látszik bontva és ezen egy nagy része pozíció szerint berajzolható. A mag erősen szemcsés. Kis nagyítással a halmaz enyhe citromsárga árnyalatban tündököl F7 integrált színképének köszönhetően. A GH magja tömör korong, melyet gyűrűszerűen vesznek körbe bontott halmaztagok láncai és felbontatlan csomók. Kelet felé egy csillaghiányos terület is megfigyelhető. Ami különösen érdekes, hogy nincsenek jól látható póklábai (mivel azok halványak), de a halo dél felé erősen elnyúlt, olyan, mintha egy nagy lebeny lógna le róla. Ebben a lebenyben található a legtöbb bontott tag, olyan, mintha egy nagy csillagos uszály kísérné a magot. Ez a lebeny a Tejút szétszakító árapályereje miatt alakult ki.

Az M12 sokkal konszolidáltabb. Bár a mélyég-objektumokkal foglalkozó, általában régebbi csillagászati szakirodalom az M5-öt és M12-t egy kalap alá veszi, össze sem lehet őket hasonlítani. Az M12 átmérője alig fele nagyobb testvérének, felülete sokkal szétszórtabb. Van ugyan egy centrális sűrűsödése, de sokkal lazább és sokkal halványabb. Nagyjából egy teljes fényrend a különbség, annak megfelelően, hogy az M5 kb. 5,5, az M6 kb. 6,5 magnitúdós. Az M12 fő jellemzője a szétszórtságon kívül, hogy póklábai egész könnyen érzékelhetőek, és a felszín egy tucat bontott taggal van telepöttyözve. Néhány fényesebb előtércsillag adja meg a halmaz kereteit.

Az M10 merőben más, klassziku,s tömörebb gh, de fényessége elmarad az M5-től. A magja szemcsés, de nem bontott korong, mely egyenletesen, de gyorsan halványul. A haloban messzire terjedően két tucat bontott tag,m de ezek egy része előtércsillag lehet. A magon egy csillagsor vonul végig, mint az M4-nél, de sokkal kevésbé nyilvánvaló. Két tömzsi, hosszú pókláb látszik és egy folt is.

Az éjszaka során folyamatosan erős párásodás volt, de a kinti hajszárító állandó használatával sikerült megelőzni az optikák lepárásodását. Ezután már csak egyvalami volt hátra, hogy megnézzem a Pegasus csillagképben éppen most felkelt C/2009 R1 McNaught üstököst. Mivel azt az égterületet fák takarják, a csillagda 20x90-es binojával kitelepültem a szomszédos focipályára, és a fák felett pár fokkal sikeresen leészleltem a 8m körüli, 5'-es üstököst, ami pár héten belül szabad szemmel is látható lesz majd a hajnali égbolton. Utána nem maradt más, mint összepakolni és hazabiciklizni a hajnali szürkületben dél felől megjelenő fátyolfelhők alatt. Az éjszaka során a fátylak többször is ijesztgettek, de aztán mégsem takarták el az eget, sőt, éjfél után teljes volt a derültség. Hazaérve gyorsan elaludtam, és amikor 11 órakor felébredtem, már ömlött az eső, zúgott a szél, s a java még hátravolt...