A tavasz sajnos nem egészen úgy alakult, ahogyan szerettem volna. Nem csak a csillagászatban, az élet más területén is, de ez nem tartozik a tárgyhoz. A lényeg, hogy a télen egyetlen valamirevaló észlelést nem tudtam csinálni, és csak Kréta szigetén tett expedíciónk srán láttunk 7 gyönyörű, derült eget. Ott azonban nem folytattam a Messier Projektet, mert nagyobbik, 13 cm-es távcsövemet vittem az útra, és a célpontok is a déli égbolt látványosabb objektumai voltak (jellemzően -40 fok alatt).

Hazaérkezésünk után egy héttel kezdtem el azon morfondírozni, hogy jó lenne már észlelni újra. Április 17-én a Csillagdából sorra vettem a Virgo halmaz elliptikus Messierjeit, melyekben részleteket hiába keresnénk, de a látómezőrajzok jól sikerültek, legtöbbjükön nem is egy galaxis látható.

Egyik április végi estén, 29-én sikerült igazi jó átlátszóságot kifogni, és így hirtelen felindulásból nekiestem a november 19-én elkezdett és ködképződés miatt félbehagyott M38 rajzomnak. A halmaz 25 fok magasan is hozta a formáját, és sikerült befejeznem a rajzot, így erre se kell várni augusztusban, hogy felkeljen hajnalban.

Közben úgy döntöttem, hogy a projekt befejezésének határideje 2010. december 31-e lesz, ami végülis talán tartható lesz, de a téli objektumokat mind a hajnali égen kell leészlelnem ősszel ami nem is baj, figyelembe véve, lesz-e egyáltalán ég télen).

Április 30-án erkélyemről az M3 és M102 került a látómezőbe. Előbbi 150x-sel a LM negyedét kitöltő, hatalmas izzó csillaggömb, több tucat bontott taggal, melyek pozíció szerint rajzolhatók, és sok csomóval, póklábbal. Az M 102 pici orsó alakú fénylés ovális halóban, ezúttal egészen tetszett a kis galaxis, pedig nem tartozik kedvenceim közé.

Május elsejét távcsöves munkával ünnepelve az M94 és M85 került az észlelőnaplómba a panelház udvaráról. Meg kellett állapítanom, hogy a por, füst, zaj (ordibáló emberek és autózaj), szúnyogok, 25 fokos fülledt meleg, nem tettek jót észlelőkedvemnek. Brrr! Az M94 szép fényes korong kis maggal, melyet halvány, egyenletes halo övez. Az M85 igen halvány volt, elliptikus vagy kissé orsó alakú, gyenge maggal. Csalódást keltett.

Május 3-a már sokkal jobban sikerült. Kibicikliztem az újszegedi csillagdába, és annak észlelőteraszáról, igen nyugost körülmények között távcsöveztem. Az egész jó égen dél felé célbavettem az M104 galaxist, melyet már Krétán is megszemléltem 13 cm-es Newtonnal. Ott és akkor fotószerű, fényes, de valahogy nem adja vissza a csészealj formát. Bár ezúttal a körülmények sokkal rosszabbak (por, fény, pára, alacsonyabb helyzet), és a távcső is sak 8 cm, a galaxis egyáltalán nem okoz csalódást, EL-sal világosan látható a csészealj forma és néhány csomósodás a galaxis tengelyében! Ezt követően az M64 került a látómezőbe, mely ismételten megmutatta, mit is tud. A 8m-s galaxis annyira sokszor fényesebb az M85-nél, ami a közelében van, hogy össze se lehet őket hasonlítani. Inkább az M53 gömbhalmazhoz mérhető. Felülete is hatalmas, bár centrális tartományát övező halója nagyon nehezen kivehető. 150x-sel láthatóvá vált a mag melletti porsáv, a Fekete Szem is. Utolsóként az M53-at kerestem meg, amely azonban az M3 közelébe sem ért. Az 5'-es labda magja foltos, szemcsés, féltucat-tucat bontott tag látszik. Közepesen sűrű centrumából póklábak indulnak ki, s több csomó is megfigyelhető. Összességében véve szép objektum, de nincs benne a gömbhalmazok élmezőnyében.

És eljött május 7-e, a tegnapi nap. 6-án egy erőteljes viharzóna vonult át hazánkon, mely 7-én napközben távolodni kezdett és mögötte soha nem látott átlátszóságú kék ég köszönt ránk. Egész nap azt latolgattam, tudok-e észlelni, de szerencsére a műholdkép igen biztató volt. Úgy terveztem, ezt az éjszakát ki kell használni. Még nem volt rajzom a 8 centissel az M83 és M68 jelű objektumokról, így természetes, hogy őkl kerültek sorra. Hiszen erős déli deklinációjuk miatt a júniusi újholdkor már nem lesznek megfigyelhetőek. Ezek mellé a Virgo-halmaz spiráljait szerettem volna felvonultatni, mert ezek a Csillagdából már nem biztos, hogy részleteket mutatnak. Nem is csalódtam. Kiválaszottam egy helyet Szeged peremén, a csillagdától messze dél felé. A távcsövet összeházasítottam egy prizmasínnel és ráültettem a fotoállványomra. Kitekertem az észlelőhelyre, egy út menti kis tisztásra, ahol fák árnyékolták a pár közeli lámpát. Az ég nagyon jónak ígérkezett. Sajnos a fű már ekkor vizes volt, ami erős párásodásra utalt, de reméltem, nem lesz komoly baj. A szürkületben elkezdtem rajzolni az M48-at, mely még épp elérhető volt, sikerült is egy remek rajzot készíteni róla. Újabb objektum, ami miatt nem kell ősszel korán kelni. Aztán jöttek a Virgo Messierek, mert az M83 még alacsonyan volt egy fa takarásában. M98, 99, 100, és így tovább. Megdöbbenve vettem észre, hogy EL-sal ezek a nehéz galaxisok (8 centissel) mindegyike részleteket mutat, hol egy kinyúlást, hol egy érdekes halót, hol egy markáns spirálkart. Ezekből a részletekből az összes galaxis spirálszerkezete kirajzolható volt. A legkönnyebben az M99 és M100, valamint az M61 karjai látszottak, sőt, ez utóbbi volt abszolút értelemben a galaxis-szépségverseny győztese azon az éjszakán. Az M58 gyengén muzsikált, csak megnyúlt belső része látszott, az M88 kompakt foltjában kis csomók és egy spirálkar-darab, az M91 abszolút jó, második helyezett az éjjel: mag, kis küllő, a küllőből kiinduló spirálkar, a másik kar nem látszik, de az tényleg halványabb is! Meglett még az M90 is, ahol érdekes belső szerkezet és egy vékonyka spirálkar látszott.

Közben repült az idő, és bár közben az M83 már jól láthatóvá vált, be szerettem volna fejezni a Virgót, hogy ne kelljen olyan sokszor átállítani újra a távcsövet (jellemző, hogy a keresőben az M98-at lőttem be és innen csak a főműszerben navigáltam az M58-ig, az M61-et később kerestem meg.).

Az M58 rajzolásakor - ami után már csak az M61 volt innen hátra - észrevettem, hogy kezdenek eltünedezni a csillagok. Már jócskán benne jártunk az éjszakában, de azért nem hittem volna, hogy iylen hamar... Bizony, párásodás, nem is kicsit! és amiért kijöttem, amire nem lesz esély újabb egy évig, az M83, M 68 még hátravan! Nincs mese, itt valamit tenni kell. De mit? Próbáltam legyezni, nem használt. Levettem a párasapkát és kitörölgettem, melegítettem. Az objektív csupa víz volt. Ekkor eszembe jutott, hogy kissé fel kellene melegíteni. Bedugtam hát a cső végét az egyetlen hőforrás, a testem melegét őrző ruházatom alá. Jó negyed órát álltam ott a keblemre ölelve a műszert, aztán láttam, hogy a pára elkezdtett leszáradni. De csak egy kissé. Ha ez így megy, hajnalig itt állhatok. Bátorságot merítettem és két rövid, határozott mozdulattal - tehát nem huzigálva - papírzsebkendővel letöröltem a párát. Erősen bíztam benne, hogy ez az eretnek mozdulat nem károsítja a lencsét. Szerencsére nem láttam karcnyomokat, és otthon sem találkoztam velük. Viszont a melegítés hatására a lencse hőmérsékelte épp elég volt ahhoz, hogy nem párásodjon be újra, a párasapka is melegebb volt, így az sem párásodott be azonnal. Így nyertem még egy órát.

Az M83 lenyűgöző volt. Bár Krétán magasabban és nagyobb távcsővel néztem, itt sem keltett csalódást. Hatalmas kerek korong, kicsiny maggal, mely kerek belső részbe ágyazódik. A küllő világosan látható, de a végeinek kiszélesedéséhez EL kell. A galaxis mellett látszó egyenes, háromtagú csillagsorra vetülve látszik a külső spirálkar, melyet Krétán láttunk, de őszintén nem hittem volna, hogy a kisebb távcső itthon is megmutatja. Szép volt!

Az M68 viszont óriási csalódást. Igaz, közben elkezdtek a fátyolfelhők felszivárogni az égre, és egy időre abba is kellett hagynom az M83 és a 68 rajzolását, de nem ez volt az ok. Egész egyszerűen ez a 8m-s halmaz itthonról már nem igazán látható jól. Krétán ezt is lerajzoltam, a 13 centis szépen bontotta, szép látványt nyújtott. Itthon egy kb. 9 magnitúdós foltnak látszik, melyben némi szemcsézettség és 5-6 bontott tag látszik, vagy inkább sejlik. A szerkezete is unalmas, pár rövid kinyúlás és egy-két folt. Nem írta be magát észleléseim nagykönyvébe.

Ezt követően jutott eszembe - mikor már majdnem összepakoltam - , hogy az M84-86 bizony még hátravan. Ezeket ugyanis 17-én azért nem rajzoltam le - bár elliptikusak - hogy majd egy jobb égen a mellettük látszó kisebb galaxisokat is összeszedhessem és egy nagy látómezős rajzon ábrázolhassam. Így is történt, 40x-sel kezdtem el rajzolni, szépen haladtam, bár a csillagkörnyezet szokatlanul gazdag volt. A vége előtt pár perccel azonban itt is eltűntek a csillagok, a harmatsapka megadta magát, a pára elérte az objektívet. Így a közeli galaxisok felét nem sikerült megpillantanom, de sebaj, mert a következő éjszaka biztos nem tészvtem szem elől őket.

Még várt rám az összepakolás (egy nagy túrahátizsákba), aztán fel a biciklire. Pontosan fél óra volt az út hazafelé, de boldog voltam, mert csodálatos észlelésekkel gazdagodott az én Messier-albumom.

Snt