Majdnem úgy lett, hogy nem mentünk ki. A reggeli sms-váltás után folytatódott a fátylasodás tegnap, és amikor délutáni, "észlelésre felkészítő" szendergésemből felriadtam, a Napot szutykos, fátylas égen láttam lemenni... Elbizonytalanodva majdnem lemondtam az észlelést, de aztán úgy döntöttünk, hogy ha már ma van Kutatók Éjszakája, mi is kutassunk egy kicsit... :) Az utolsó műholdkép szerint azonban a fátyolfelhők elmenni látszottak, Kesckeméttől északra mindenütt jó volt az átlátszóság, és a sáv széle közeledett. Jó előjelek!

Kiérve lassan, de biztosan javult a helyzet. A helyszín már bejáratott, szőregi körtöltés-szakaszunk, tökéletes körpanorámával. A Cas alatti, északi terület csodásan tele volt hintve csilagokkal, és a derülés közeledett, minden percben egyre hátrébb szorítva a felhőket. Alul, 5 foknál is alacsonyabban biztatóan hunyorgott a Capella. Sajnos az erős szél nagyon kellemetlen volt, szerencsére éjféltájban enyhült kissé.

Kezdetnek megnéztem bő harminc változót. Legérdekesebb a Z UMa irdatlan gyors féyesedése volt, és az AC Her cseppnyi lezuttyanása, ami közeledő minimumát vetíti előre. A SS Cyg kitörésben, fényes.

Eközben láttunk egy gyönyörű mellékholdat, mely a legfényesebb volt, amit eddig láttam, a színeit is tisztán ki lehetett venni.

A fátylak megszűnése és a Hold lenyugta után folytattam Messier észleléseimet. Elsőként kiválasztott célpontom az M 30 volt.

M 30 GH Cap: Az őszi égbolt méltatlanul elhanyagolt objektuma. 19x: Fényes, szinte csillagszerű, magja kiugróan intenzív.  150x: A kevés csillagot tartalmazó LM-t uralja a halmaz. Magja csillagszerű, melyet ovális, szemcsés belső rész övez. Innen K-DK felé görbült pókláb indul ki. A halmaz DNY-i része fényesebb. Észak felé több fényes bontott tag válik láthatóvá, talán 11-12m-sak lehetnek. Az északnyugati oldalon tűvékony, finom, csillagokból álló pókláb figyelhető meg, melynek tömzsibb változata az ÉK-i oldalon látszik. Rengeteg csillag látszik a haloban, néhány be is rajzolhatóm, de többségük csak grízességként értelmezhető. Az objektum haloja nagyon halvány, a fényességprofil "gyorsulva" fényesedő. Szuper!

M 72 GH Aqr: 19x: Az M 30 tökéletes ellentéte, bár fényességük nem tér el jelentősen, talán 1 m-val lehet halványabb Capricornus-beli társánál. 150x: Semmi koncentráció nem látható, csak némi, enhény fényesebb középrész, benne 4-5 bontott taggal, melyek közül csak 2-3 rajzolható pontosan. Ezt egy az M 30-éval egyező méretű, de fényesebb, kissé márványos, de bontatlan halo egészíti ki. Látszik, hogy az M 30 azért fényesebb, mert a magja fényes. Az M 72 kis távcsővel leginkább egy bolyhos vattacsomóra emlékeztet, melyben elszórtan csillagok villannak be.

M 73 Ast Aqr: 19x: Ez a Messier lista egyik legunalmasabb objektuma. Így még csak egy rendkívül apró, bolyhos csillag. 150x: Már felbomlik 4 csillagára. Nem nyílthalmaz, mint sokan hiszik, hanem aszterizmus, mivel tagjai fizikailag nem tartoznak össze. A három fényesebb tag jól látszik, de a negyedikhez EL és erős szemtorna kell, mert halvány. Bár unalmas, elég jellegzetes a négy csillag együttese.

M 57 Pl Lyr: A nyári égbolt egyik favoritja a könnyen megtalálható égitest. 19x: Bolyhos, aprócska "csillag". 150x: Nagyon szépen látható a gyűrű, amelyről közkeletű Gyűrűs-köd elnevezését kapta. A belső része egyáltalán nem sötét, hanem fényes ködösség tölti ki. A köd zöldes színű. Peremén 13m-s csillag villan be. A köd haloja délen jól látható hurkot formál, a kép EL-sal is hihetetlenül kontrasztos - ezt jelenti az apo-val való észlelés. A haloban É és ÉNy felé egy-egy fényesebb szál látható, háttérködösségbe ágyazva. A DSS felvételein, ahol a fő gyűrű beégett, a halo burjánzó, buborékos-gyűrűs szerkezetű, éles peremű alakzatként figyelhető meg.

M 27 Pl Vul: Nem rajzoltam le, csak megnéztem, amikor delelt. Még fent volt a hold, de 150x-sel kitűnően látszott a 13m-s központi csillag!

NGC 253 GX Scl: Az égbolt hatodik legfényesebb galaxisa, a Nagy- és Kis-Magellán-felhő, M 31, M 33 és M 81 után.  Garami Ádám 20 cm-es reflektorában 31x nagyítással fél fokos fényszivar, melyen rengeteg inhomogenitás látszik. 67x-sel is hasonló, de talán még szebb. 111x-sel az inhomogenitások még jobban láthatóak, pozíció szerint rajzolhatóak. A küllő és a spirálkarok szépen kirajzolódnak.

A Vul DF-jeit OIII szűrővel észleltem:

Sharpless 87 DF Vul: Egy csillagötszögre vetülő halvány, de jól észlelhető ködösség.

Sharpless 88 (LBN 139) DF Vul: Hatalmas, elliptikus, kissé inhomogén ködösség egy kettőscsilalg mellett. A kettős közvetlen közelében az LBN 137-138 kettős kis foltja látszik.

Sharpless 89 DF Vul: Igen kicsiny ködösség, mely rettenetesen halvány. Egy nagyobb ködpmamacsba burkolózik.

Sharpless 90 DF Vul: Könnyebben látszik, talán ez a legkönnyebb a 88-as után. Elég kicsi, több csillagra vetülő foltocska.

Az est megkoronázásaképp hajnalban megnéztük a 217P/LINEAR üstököst is.

217P/LINEAR: 15x70B: A hely ismeretében, a műszert az autón megtámasztva azon nyomban látható égitest, aprócska folt, 10-11 magnitúdós. 20 T: 111x: Ezzel  a legszebb látvány.  Fényes kómája 1'-es, belőle Ny felé 6-7'-es csóva nyúlik ki. Remek látvány! Az üstökös mellett kis naygítással látszik az NGC 1981 és az Orion-köd.

Soha jobb éjszakát!

snt