Kissé megkésve - amelyért elnézést kérek az észlelőktől, olvasóktól - jönnek a februári észlelések képei.

Elsején este holdkeltekor a leheletvékony horizontközeli fátyolfelhőn holdoszlop volt, erről a Tés melletti szélmalmoknál készült fotóm:

Amint a Hold kissé magasabbra jutott, a hófelszínen is megjelentek halóelemek, jól látható a csillogó sáv, amely egy felső érintő ív alakját követi:

Ugyanezen a napon Vicián Károly Heréd határában látott felszíni halót, talán kevéssé feltűnő, de a kép jobb oldalának alsó részétől indul a "fél" 22 fokos haló íve, s megy a kép közepe irányában:

Másnap reggel Vicián Károly egy alacsonyan megjelenő ködréteget fényképezett, amelybe a  Nap belesütött, s a mezőn álló villanyoszlop alakjának árnyékát a ködbe vetítette:

Nem túl gyakori dolog, hogy olyan köd alakulhasson ki, amelyben látni a tárgyak árnyékát, ha elég sűrű ehhez a köd, akkor a napfény általában nem tud ilyen határozottan áttörni rajta.

Szintén másodikán reggel Pete Gábor vonatablakból látott naposzlopot Sárosd közelében:

E reggel igen hideg volt az északkeleti országrészben, így Egerben is, ahol Bizik Péter videófelvételt készített az általa látott komplex gyémántporos halójelenségről. A -17°C hőmérséklet már-már a sarkvidéket idézi, így nem csoda, hogy a jelenség is ahhoz fogható szépségű volt. E felvételek az első olyan dokumentumok, amelyek hazánkban természetes (nem hóágyúk segítette) gyémántporon kialakult komplex halót mutatnak be. Érdemes megfigyelni, hogy a levegőben lebegő sokmillió kristályka mennyire látványos, nyüzsgő tömeget alkot!

A videók e linkekre kattintva nézhetők meg:

első második harmadik

3-án délután Németh Krisztián hófelszínen látott halót Tamásiban:

Kicsit kéúőbb egy felhőmező érkezett, amelyen igen szép krepuszkuláris sugarakat látott:

4-én Ujj Ákost lepte meg a Bátonyterenyén látott igen erősen kontrasztos felszíni haló, amely egészen úgy néz ki, mint a sok egymásra illesztett kép átlagolásával láthatóvá tett hasonló jelenség, itt azonban egyetlen, módosítatlan fotót látunk:

Gazdag Attila 7-én a becsehelyi Canis Minor csillagda ajtaján kilépve látta meg az égen mosolygó erős zenitkörüli ívet:

8-án Veszprémben szép koszorú volt a Nap körül:

14-én Rosenberg Róbert fényképezett 22 fokos halót:

15-én Hadházi Csaba képes beszámolója alapján a hajdúhadházi halókban gyönyörködhettünk:

15-én Csukás Mátyás Bors községben fényképezett még szép összetett halót, a létrehozó fátyolfelhőzet valószínűleg ugyanaz volt, mint a fentebbi képeken :

16-án hajnalban a dunaújvárosi Nagy Bálint szerencsére elég korán kelt, így még sötétben kinézve az ablakán észrevehette a -6°C hidegben az utcai lámpák felett kialakult fényoszlopokat:

A -6°C éppen határeset, amikor még kialakulhat bármilyen gyémántpor, ha csak fél fokkal is melegebb lett volna, most a fenti képeken csak egy havas utcát látnánk. Persze nem elég maga a jelenség, kell hozzá a szemfüles és talán fanatikusnak is nevezhető észlelő, aki még félálomban is a fényképezőgépért nyúl és megörökíti a szép látnivalót!

22-én Veszprémben az egész nap látható és változó fátyolfelhőkön több alkalommal alakult ki s tűnt el valamilyen halóelem, amelyek közül a zenitkörüli ív volt a legérdekesebb, mivel más és más napállásnál lehetett megfigyelni.  Magas napállásnál kicsike, erősen ívelt:

Alacsonyabb napállásnál pedig elnyúltabb, laposabb ívű:

A zenitkörüli ív akkor a legszebb, legerősebb fényű, ha a Nap 20-22 fok magassában van.

23-án este többfelé volt holdhaló, elsősorban a nyugati országrészben. Pete László Győrben örökítette meg:

Kovács Attila pedig Écsen észlelte a jelenséget:

Veszprémben is lászott, s nem csupán a körülírt haló fényes gyűrűje, hanem halványan a horizontkörüli ív is.

24-én este Szalai Péter fényképezett holdhalót Celldömölkön:

25-én ismét kiterjedtjelenségdömping volt, elsősorban az ország északabbi részén. Hanyecz Ottó ilyen szép felső érintő ívet és 22 fokos halót látott:

Őri Ágnes Jobbágyiban igencsak látványos formában örökítette meg a ritka szépségű komplex halót, amelyben a legkiemelkedőbb a felső oldalív erős és fényes látványa:

26-án napkeltekor Veszprémet néhány percre rózsaszín köd borította be (a beillesztett kis képkocka referencia a normál időjárás esetén látható színekre), a színt az okozta, hogy a sekély ködlepel felett izzóvörös felhőzet volt, amelyet a kelő Nap fénye tett vörössé, s a ködben szóródó szín ezt a rózsás árnyalatot emelte ki ebből:

27-én pedig egész Európát beterítette a fátyolfelhőzet, így hazánkban is igen látványos halójelenségek alakultak ki már kora reggeltől. A leglátványosabb szépséget az alsó érintő ívek jelentették, e halóelem eleve nem túl gyakran tűnik fel, azonban az, hogy a mostanihoz hasonló fényességgel jelentkezzen, valóban világszám volt.  Erről Hegedűs Tibor bajai fényképei adják a legjobb támpontot:

Veszprémben is hasonló látszott, ám jóval kevésbé látványos színekkel, fényerővel:

A teljes haló igen látványos volt, szerencsére ezt sokan megörökíthették. Így például Pete László, aki a Bakonyban túrázva látta Csesznek közelében, az ő képn a felső érintő ív még nem erősödött be igazán, ám így is igen szép:

Rosenberg Róbert Győrből több fázisát is lefényképezte a haló alakulásának:

Ábrahám Tamás is lencsevégre kapta a felső érintő élénk színű "szárnyait":

Veszprémben reggel még alacsonyabb napállásnál a felső oldalív is megjelent:

A jelenség egyre fényesebb lett, s halszemobjektív híján a napszemüvegemben tükröződő képét fényképeztem le:

Később a körülírt haló alma alakúvá növekedett:

Őri Ágnes csodálatosan fényes melléknapot látott ezen a délutánon, amely OPOD-ként (Nap Optikai Képe)  jelent meg. Érdemes vetni egy pillantást a képre!

Az európai észlelésekből egy közös OPOD is született.

E napot egy érdekességgel tette még izgalmasabbá a fény, halófotózás közben észrevettem, hogy az utcánk túlsó felén álló buszmegálló üvegtábláinak alján a napfény spektruma jelent meg. Az üvegtábla alja speciális élcsiszolásának köszönhetően hatszöges prizmaként működött: