2010. január 11-e, egy hosszú idők óta először ragyogó napsütéses délelőtt. Hétköznap, de Szklenár Tamással megbeszéljük, ki kell menni észlelni! Az ég bágyadt kék, a zenitben gyönyörű, de a horizonton párás.

Este a sötétség leszálltakor észlelőhelyünkre indulunk. Az evezőspálya felé vesszük az irányt, okulva a gáton történt Leonidák napi elakadásunkból. A pálya mellé érve azonban a kedvenc észlelőrétünk felszántva hever, valami nagy gép tíz méter széles sáros árkot vágott bele.  A környező fák csupaszon meredeznek, állandóan átszűrődik rajtuk az elrobogó autók fénye, zaja. Délen a virágnevelde reflektorai ontják a fényt. Innen észlelni lehetetlen!

Dél felé vesszük az irányt, és Röszke előtt egy mellékútra, majd onnan a szántóföld szélére letérve egész jó ég fogad miket, ám az autók nem tágítanak. Hamar megunjuk, és úgy döntünk, mégis megpróbálkozunk a gáttal, eddigi legsikeresebb észlelőhelyünkkel.

Átszeljük a várost és ott vagyunk a töltés aljában. A húsz méter hosszú feljárót félméter mély keréknyomok teszik barátságosabbá.  Próba-szerencse, de a kocsi két méter után elakad, alig bírunk kitolatni.  Le vagyunk törve. Egy órája mást se csinálunk, mint megfelelően sötét és elég száraz, csendes észlelőhelyet keresünk. Mégse adjuk fel! Elindulunk vissza majd az útról letérve a csillagda mögötti nagy szántóföld peremén egy közműállomás betonplaccán állapodunk meg.

Az ég elég fényszennyezett, de nekünk most megteszi. Nekiállok első célpontomnak, az M 31-nek, de olyan alacsonyan van már, benne a fényburában, hogy nincs értelme rajzolni. Az M 33-mal hasonló a helyzet. Remek, de az M 74 épp delel, folytassuk azzal a Messier-listát. Az igen halvány galaxis nem épp könnyű látvány, annak ellenére, hogy egészen 67x-ig nagyítható a kis refraktorban. Hosszas koncentrálás eredményeképp a kicsiny központi dudorban észrevehetővé válik a halvány csillagszerű mag, valamint körülötte a spirálkar régió kissé inhomogén, lágy derengése. A galaxis mellett számos előtércsillagot pillantok meg.

Közben többször lepárásodik az okulár, és elkezd fagyni is. Ködfoszlányok úsznak át az észlelőhelyünkön. Elég barátságtalan idő, hamarosan minden műszerünk párában úszik, de még küzdünk vele. Az átlátszóság dél felé egész tűrhető, és nem romlik.

Az M 45-öt csak azért állítom be, hogy ne maradjon ki - ilyen párás időben nincs értelme a reflexiós ködre vadászni.  De a csillagok körüli térség valahogy túl fényes, és kis koncentrálás után határozottan látszik z NGC 1435, a Merope Tempel-féle köde. A 15x-ös nagyítás 4,1 fokos LM-jében nagyon kényelmesen elfér, szinte "lötyög" a halmaz, és hogy legyen is értelme az észlelésnek, folytatom a halvány halmaztagok berajzolását (az eddigieket november 19-én vettem fel az erkélyről).

Félóra rajzolás után - míg Tamás kettősöket észlelt - végre elég magasra emelkedik a Monoceros és benne a Rozetta-köd. Ennek a hátterét is elkezdtem lerajzolni november 28-án.  Az OIII szűrővel varázslatosan szép a köd, fényes és részletdús, alakja határozottan rózsa, emlékeztet a fényképekre. A nagyítás 19x-es, a látómező 2,7 fok. A köd az egyharmadát kitölti.

Negyven percig heroizálok a Rozettával, miközben alig öt másodperc alatt bepárásodik az okulár. Közben egyszer kiesik a keresőtávcsövem egyik csavarja, alig találjuk meg.  Tamás is a végére ér a kettősöknek. Sajnos a 80/900-as No Name refraktora nem kifejezetten ad ma jó képet, ezért úgy dönt, hogy otthon bepótolja még a hiányosságokat a 10 cm-es műszerével. Vetünk egy pillantást a Marsra, a hósapka egyértelműen ott ragyog a 8 cm-es apo látómezejében, 150x-esnél. Ha nem lenne olyan hideg, és pára, le is rajzolnám. Sajnos ez már nem is pára, mert amikor pakolunk el, látom, hogy minden tiszta dér: a távcső, a papírok, okulárok, még a drága objektív is! Ennyit a harmatsapkáról.  Otthon persze leolvad az egész, sőt még párásodik, hiába van rajta a sapka, a végére rácementálódnak a porszemcsék... Érik egy alapos tisztítás, de hogy kezdjek neki? Mégiscsak egy százezres apo távcső...

Mindent egybevéve mégis nagyszerű este volt, a Rozetta-köd rajza miatt már megérte kimenni, az utólagos fotó alapján történő azonosítás szerint egész sok részletet sikerült vizuálisan is megörökítenem benne. Most várhatjuk a következő derült éjszakát - kevesebb párával...

Rajz: hamarosan

Snt