Egy újabb érdekes éjszakét tudhatok magam mögött. 2010. május 14-én, pénteken szép derült idő uralkodott az országban, melyet néha felhősödés zavart meg. Később elvonultak a felhők és csodálatos derült ég maradt, ám délről látszott a közelítő felhőzet. Ennek ellenére, bízva a szerencsében, elindultam a csillagvizsgálóba, mert ha ezt az éjszakát nem próbálom meg kihasználni, akkor lehet, hogy csak a Hold elvonulta után mélyegezhetek ismét, és talán egyes célpontokat csak rosszabb körülmények között láthatok. Így nekiindultam, és nyolc körül ki is értem a csillagdába. Felállítottam a műszert (egy H-EQ5-ös mechanikán kissé furán hatott az alig 8 cm-es távcső), majd lassan nekiálltam a megfigyelésnek. Az átlátszóság szegedi viszonylatban soha nem látott mértéket öltött, még északnyugat felé, a város és a Dóm fényburájában is szokatlanul sok csillag látszott, és az ég határozottan sokkal sötétebb volt, mint máskor. Ez ám a jó hír, mert akkor a betervezett Messiereket (M81-82, 51,63,106,109,108,97, stb.) végre megint kissé jobb égen vehetem szemügyre. Beállítottam a szürkületben az M81-et és meglepődtem. Rengeteg fényes csillag közt jól látszott a galaxis és társa is. Úgy döntöttem, a dóm fénye miatt nem itt készítem el a rajzot, hisz a galaxispár cirkumpoláris, tehát az elkövetkező hónapokban is jó helyzetben lesz még. De azért a csillagos háttér rajzolásának nekiálltam, hogy így időt nyerjek. Lassan felkerültek a pöttyök a lapra, és ekkor átálltam az M82-re. Ott is nekiláttam a háttérnek, de hamarosan azt vettem észre a szemem sarkából, hogy megindultak a felhők. Nagy, gyors tömbök voltak, világítottak a fényszennyezésben. Ez azt mutatta, hogy a szegeden jól ismert lokális felhőképződéssel állunk szemben. Ez a fajta felhő itt alakul ki a város felett, és általában 1-2 óra alatt megszűnik. Ezért úgy döntöttem, kockáztatok, és várok egy órát. Bevonultam a lenti észlelőhelyiségbe olvasni, stílszerűen Mallas-Kreimer Messier Albumát vettem elő. Aztán egy jó fél óra múlva kinéztem, mi a helyzet, és nagy megelégedésemre a felhőzet gyorsan feloszlott. Így tulajdonképp a szürkület végére kiderült! Kezdődhetett a megfigyelés!
Az M82-t nem folytattam, hiszen erre lesz lehetőségem máskor is. Inkább az M63-at vettem célba. Ez a galaxis szenzációsan fényes, ovális foltként látszott a látómezőben. Mivel karjai szorosan fel vannak tekeredve, nem láttam egyebet a mag körül egy kissé inhomogén halónál. A mag viszont egy elliptikus belső területben excentrikusan helyezkedett el. Különösen érdekes volt, hogy a mag déli oldala sokkal élesebben vált el a halotól, mintha egy porosabb régió lenne ott. Ami nagyon különös élmény volt, hogy sokáig nézve EL-sal a LM-ben rengeteg halvány, 13-14m körüli csillag jelent meg a látáshatáron, melyek közül néhányat sikerült pozíció szerint is berajzolni. A következő célpont az M109 az UMa-ban. A Gamma UMa melletti 10m-s csillagváros nem kényeztetett el, határozottan nehéz volt, az ovális haloban csupán egy kerek magterület látszott. Sokkalta megnyerőbb volt az M106, amelyet még egy évtizeddel ezelőtt 10 cm-es reflektorral rajzoltam le. Akkor a spirális szerkezet egész könnyen követhető volt. A 8 cm-es távcső most is megbirkózik a fényes, 8m körüli hatalmas csillagvárossal, a fényes belső terület körül hosszú, bajusz-szerű fényfonalakat mutat, melyek a galaxis külső karjai. A belső karok közül a keleti remekül látszik. Érdekessége, hogy csillagkörnyezete szokatlanul sűrű.
Az M108 sokkal sejtelmesebb látnivaló, de mivel jó magasan látszik, nem okoz gondot. Könnyebb látvány, mint az M109, amit személy szerint a legnehezebb Messier-objektumok egyikének tartok. Az M108 a hozzá kissé hasonló M98-nál is kissé fényesebbnek érződik. Egy csillagszerű központ uralja, mely azonban nem a valódi mag, hanem egy előtércsillag. A valódi mag tőle keletre lenne, de nem látszik, csak egy sűrűsödés. A galaxis legfényesebb területe mégsem ez, hanem a nyugati rész csomósodása, amely fotókon is kitűnően látható. A halo hosszan elnyúlik mindkét irányba.