Megrendezésre kerül az I. Újkígyósi észlelő hétvége!

Meghívunk minden kedves érdeklődőt a 2010. Július 9-11.-én (rossz idő esetén Augusztus 13-15) első alkalommal megrendezett észlelő hétvégére, melynek Újkígyós városa fog otthont adni.

Újkígyós Békéscsabától 15 Km-re található, 5537 fős város. Az észlelőrét a helyiek által Gesztenyésnek nevezett kiserdő mellett található, a város határaitól és fényeitől távol. Közvetlen fényszennyezéstől mentes, sötét ég várja az ide látogatókat. A terület hozzávetőlegesen 90m tengerszint feletti magasságban helyezkedik el, melyet nem a legjobb minőségű, de aszfaltos úton lehet megközelíteni. Parkolási, sátrazási, tűzgyújtási lehetőség megoldható. Megszállni a szomszéd faluban, a Vadász Panzióban lehet.

Az időpontválasztás sem véletlen, hisz e Holdmentes éjjeleken, könnyedén megfigyelhetővé vállnak az égbolt szépségei.

További információk:

A hétvége a fent említett szállás és a (fakultatív) étkezésen kívül teljesen INGYENES!

Időpont: 2010. Július 9-11.

Program:

Július 9. péntek: érkezés/gyülekező az észlelőréten 17 órától. Pirkadatig tartó észlelés.
Július 10. szombat: ebéd után, a nappali időszakban lehetőség szerint előadásokat, beszélgetéseket, távcső és felszerelés bemutatót tartanánk (aki szívesen adna elő bármilyen témában, kérjük jelezze). Estére (21:30-tól) a környéken meghirdetett távcsöves bemutatót szeretnénk tartani minden érdeklődőnek, aki megjelenik. Ezután pirkadatig tartó észlelés.
Július 11. vasárnap: tetszőleges időpontban hazautazás.

Szállás: A szomszéd faluban található Vadász Panzióban. (5712 Szabadkígyós, Kastély u. 9) Aki szeretné igénybe venni, a következő telefonszámokon foglalhat szobát, lehetőleg 1-2 héttel a hétvége előtt. 0666/247-772, 0620/943-5863 Megkérünk mindenkit, aki így kíván elhelyezkedni, még a gyülekező előtt foglalja el a szálláshelyét, majd onnan jöjjön a gyülekezőre.

Árak: 2 ágyas: 5900 Ft/éj, 3 ágyas: 6900 Ft/éj. Az árak személytől függetlenül, 1 éjszakára szólnak!

Étkezés: Alapvetően önállóan. A városban van több bolt, ezért mindenféle élelmiszer beszerezhető. Szeretnénk egy közös szalonnasütést tartani péntek este. Az élelemről mindenkinek saját magának kell gondoskodnia.

Észlelőhely: Kb. 2 km-re a várostól, áramellátás nélkül, ezért akinek szüksége van áramra, akkumulátorról ne feledkezzen el! Az észlelőhely GPS koordinátái: 46°34'24.86" É - 21°03'08.28" K

Megközelítés: Az Újkígyóson átmenő fő útról (Gyulai út) ráfordulni az Ady Endre utcára, majd a Rákóczi Ferenc utcán balra kanyarodva követni az utat az észlelőrétig. (Lásd: Képek)

Képek: Az alábbi linken látható képeken megtekinthető az észlelőrét és jó néhány további információ a szállással kapcsolatban:http://picasaweb.google.hu/vass.gabriel

Aki szeretne eljönni, kérem, jelezze részvételi szándékát Nekem:
Vass Gábriel 0620/299-1890 vass.gabriel kukac gmail pont com

Mindenkit szeretettel várunk!

Hozzászólások (1)

Egy újabb érdekes éjszakét tudhatok magam mögött.  2010. május 14-én, pénteken szép derült idő uralkodott az országban, melyet néha felhősödés zavart meg. Később elvonultak a felhők és csodálatos derült ég maradt, ám délről látszott a közelítő felhőzet. Ennek ellenére, bízva a szerencsében, elindultam a csillagvizsgálóba, mert ha ezt az éjszakát nem próbálom meg kihasználni, akkor lehet, hogy csak a Hold elvonulta után mélyegezhetek ismét, és talán egyes célpontokat csak rosszabb körülmények között láthatok. Így nekiindultam, és nyolc körül ki is értem a csillagdába. Felállítottam a műszert (egy H-EQ5-ös mechanikán kissé furán hatott az alig 8 cm-es távcső), majd lassan nekiálltam a megfigyelésnek. Az átlátszóság szegedi viszonylatban soha nem látott mértéket öltött, még északnyugat felé, a város és a Dóm fényburájában is szokatlanul sok csillag látszott, és az ég határozottan sokkal sötétebb volt, mint máskor. Ez ám a jó hír, mert akkor a betervezett Messiereket (M81-82, 51,63,106,109,108,97, stb.) végre megint kissé jobb égen vehetem szemügyre. Beállítottam a szürkületben az M81-et és meglepődtem. Rengeteg fényes csillag közt jól látszott a galaxis és társa is. Úgy döntöttem, a dóm fénye miatt nem itt készítem el a rajzot, hisz a galaxispár cirkumpoláris, tehát az elkövetkező hónapokban is jó helyzetben lesz még. De azért a csillagos háttér rajzolásának nekiálltam, hogy így időt nyerjek. Lassan felkerültek a pöttyök a lapra, és ekkor átálltam az M82-re. Ott is nekiláttam a háttérnek, de hamarosan azt vettem észre a szemem sarkából, hogy megindultak a felhők. Nagy, gyors tömbök voltak, világítottak a fényszennyezésben. Ez azt mutatta, hogy a szegeden jól ismert lokális felhőképződéssel állunk szemben. Ez a fajta felhő itt alakul ki a város felett, és általában 1-2 óra alatt megszűnik. Ezért úgy döntöttem, kockáztatok, és várok egy órát. Bevonultam a lenti észlelőhelyiségbe olvasni, stílszerűen Mallas-Kreimer Messier Albumát vettem elő. Aztán egy jó fél óra múlva kinéztem, mi a helyzet, és nagy megelégedésemre a felhőzet gyorsan feloszlott. Így tulajdonképp a szürkület végére kiderült! Kezdődhetett a megfigyelés!

Az M82-t nem folytattam, hiszen erre lesz lehetőségem máskor is. Inkább az M63-at vettem célba. Ez a galaxis szenzációsan fényes, ovális foltként látszott a látómezőben. Mivel karjai szorosan fel vannak tekeredve, nem láttam egyebet a mag körül egy kissé inhomogén halónál. A mag viszont egy elliptikus belső területben excentrikusan helyezkedett el.  Különösen érdekes volt, hogy a mag déli oldala sokkal élesebben vált el a halotól, mintha egy porosabb régió lenne ott. Ami nagyon különös élmény volt, hogy sokáig nézve EL-sal a LM-ben rengeteg halvány, 13-14m körüli csillag jelent meg a látáshatáron, melyek közül néhányat sikerült pozíció szerint is berajzolni.  A következő célpont az M109 az UMa-ban. A Gamma UMa melletti 10m-s csillagváros nem kényeztetett el, határozottan nehéz volt, az ovális haloban csupán egy kerek magterület látszott. Sokkalta megnyerőbb volt az M106, amelyet még egy évtizeddel ezelőtt 10 cm-es reflektorral rajzoltam le. Akkor a spirális szerkezet egész könnyen követhető volt. A 8 cm-es távcső most is megbirkózik a fényes, 8m körüli hatalmas csillagvárossal, a fényes belső terület körül hosszú, bajusz-szerű fényfonalakat mutat, melyek a galaxis külső karjai.  A belső karok közül a keleti remekül látszik. Érdekessége, hogy csillagkörnyezete szokatlanul sűrű.

Az M108 sokkal sejtelmesebb látnivaló, de mivel jó magasan látszik, nem okoz gondot. Könnyebb látvány, mint az M109, amit személy szerint a legnehezebb Messier-objektumok egyikének tartok. Az M108 a hozzá kissé hasonló M98-nál is kissé fényesebbnek érződik. Egy csillagszerű központ uralja, mely azonban nem a valódi mag, hanem egy előtércsillag. A valódi mag tőle keletre lenne, de nem látszik, csak egy sűrűsödés. A galaxis legfényesebb területe mégsem ez, hanem a nyugati rész csomósodása, amely fotókon is kitűnően látható. A halo hosszan elnyúlik mindkét irányba.

Hozzászólások (0) Tovább...

Alább a Csillagászati Észlelési Gyakorlatok 2 ZH feladatait olvashatjátok. Akik a megoldására vállalkoznak, azoknak sok szerencsét, várom az e-maileket. De kijavítani csak a vizsgaszezon után tudom őket, érthető okokból.

Hozzászólások (0) Tovább...

A tavasz sajnos nem egészen úgy alakult, ahogyan szerettem volna. Nem csak a csillagászatban, az élet más területén is, de ez nem tartozik a tárgyhoz. A lényeg, hogy a télen egyetlen valamirevaló észlelést nem tudtam csinálni, és csak Kréta szigetén tett expedíciónk srán láttunk 7 gyönyörű, derült eget. Ott azonban nem folytattam a Messier Projektet, mert nagyobbik, 13 cm-es távcsövemet vittem az útra, és a célpontok is a déli égbolt látványosabb objektumai voltak (jellemzően -40 fok alatt).

Hazaérkezésünk után egy héttel kezdtem el azon morfondírozni, hogy jó lenne már észlelni újra. Április 17-én a Csillagdából sorra vettem a Virgo halmaz elliptikus Messierjeit, melyekben részleteket hiába keresnénk, de a látómezőrajzok jól sikerültek, legtöbbjükön nem is egy galaxis látható.

Egyik április végi estén, 29-én sikerült igazi jó átlátszóságot kifogni, és így hirtelen felindulásból nekiestem a november 19-én elkezdett és ködképződés miatt félbehagyott M38 rajzomnak. A halmaz 25 fok magasan is hozta a formáját, és sikerült befejeznem a rajzot, így erre se kell várni augusztusban, hogy felkeljen hajnalban.

Hozzászólások (0) Tovább...

Mint azt már annyiszor mondottam, (és akiknek annyiszor mondottam, ne figyeljenek ide:)) ennek a kurzusnak semmi de semmi köze az észleléshez. Állítólag a harmadik vagy negyedik félévnek már lesz: le kell majd rajzolnunk a Holdat szabad szemmel. De hát azért mégis csak, valamire jár az a három kredit. A következő ötletem támadt:

Hozzászólások (2) Tovább...

Minden több évvel ezelőtt kezdődött, egy kis, 2x-es nagyítású távcsővel. Az egészet teljes mértékben, minden komolyabb előkészület nélkül, pusztán hirtelen felindulásból kezdtem el. Volt rengeteg lencsém és elkapott a kísérletezőkedv, hogy ezekből a lencsékből tudok-e saját kezűleg [b]működőképes[/b] távcsövet készíteni. Egy régi diavetítő objektívjét szétszedve hozzájutottam két 10 cm-es fókuszú, bikonvex lencséhez, egyikőjük lett a távcsövem objektívje. Az okulárt egy kétlencsés nagyítóból (lupe) készítettem el, ebből a két síkdomború lencséből sikerült készíteni egy remek Ramsden-okulárt, a két okulárlencse  távolságának kimérésében a Távcső világa c. könyv segített. A tubus elkészítéséhez legfőképp papírt használtam, ezen belül is főként alufóliás kartoncsövet. Ezt megfelelő gyűrűkre vágtam, elkészítettem az okulár- és az objektívtartót, majd spirálfüzet-borítóból csináltam a kettőnek egy "összefogót", amit pillanatragasztóval és tűzőgépkapoccsal fogtam össze. Sok helyen használtam celluxot is. Ebben a távcsőben az a kicsit különleges, hogy az okulár helyett az objektív az, amit mozgatni kell az élesség állításához. A legtöbben (mindenki) ezért fordítva fogják a távcsövet, de ez érthető is. Képállása, ahogy a csillagászati csöveknél szokásos, fordított. A kép minősége, főleg a kis nagyítás miatt, szinte tökéletes. Szépen hozza az M13-at, M31-et, a Perseus-ikerhalmazt, egyszóval a fényesebb, látványosabb mélyég-objektumokat.

Aztán, nem olyan régen, két nagyszerű távcső is "született", rövid időn belül. Mostanra ráadásul lencsekészletem is megtöbbszöröződött, egy kameraobjektív és egyéb alkatrészek szétszedésével. Gazdagabb lettem továbbá sok masszív varrodai papírcsővel, ezek ideálisak "dióverők" készítésére, vagy illesztőfűrész segítségével rövidebb távcsövek gyártására is. A lencséim már gondosan beskatulyázva, lemért fókusztávolsággal várták, hogy felhasználjam őket. Így hát fogtam sok papírcsövet, celluxot, faragasztót, fűrészt, ollót, sniccert és persze lencsét és nekiláttam. Úgy gondoltam viszont, hogy okulárnak tökéletesen megteszi a 2x-es csövemben használt, így a "ne rontsuk el azt, ami működik" elvét követve nem szedtem szét, hogy másfajtát készítsek belőle. Így ennek a két távcsőnek az lett a különlegessége, hogy mivel mindkettő tubusa ugyanolyan papírcsőből készült, kompatibilisek a régi okulárral. Persze kellett egy okulárkihuzat, ami kitölti azt a pár milliméteres hézagot, ami a tubus belseje és az okulár között ásít. És persze kellett két objektívtartó is. Az első, nagyobbik távcsövem objektívje egy 50 cm-es fókuszú, 4 cm-es meniszkusz lencse lett. Az objektívtartó elkészítése ez esetben nem volt könnyű feladat, bár viszonylag egyszerű módszert használtam. A cső végére pár ponton odaragasztottam az objektívet, majd a lencsére ráraktam egy másik papírcsőből lefűrészelt kis hengert. Majd az egész köré egy kartonpapírból készült vastag gyűrűt tekertem, amit előtte faragasztóval kentem be, majd a ragasztás helyét celluxszal lezártam. Kis várakozás, míg a ragasztó megköti a papírt, miközben kézzel tartottam a ragasztást egy falaphoz. Mikor teljesen megszáradt, készítettem egy ugyanolyan vastag, de rövidebb, C alakú szorítót, ami nem engedi el az objektívtartó ragasztását. Így sikerült egy elég masszív objektívtartóhoz jutnom. Az okulárkihuzat, ami mindkét távcsőnél átmenetet képez a tubus és az okulár között, már nehezebb falat volt. A legjobb megoldásnak azt láttam, ha a tubus belsejéből indulok el és egyre befelé megyek kartonhengerek beillesztésével. Minden lépésnél lemértem a cső belső átmérőjét, majd megfelelő széles kartoncsíkokból hengert készítettem, amit vonalzóval való "hengerelés" után betoltam a csőbe. Ott a két végét leragasztottam celluxszal, majd kihúztam a csőből, hogy aztán Sulifixszel beragasszam. Ekkor vettem észre, hogy elég nehéz kihúzni a passzos csöveket a tubusból, valószínűleg ragasztó nélkül is a helyükön maradtak volna, mert a súrlódás és a kartonhenger kifelé feszülése is gond nélkül megtartotta volna a helyükön. De a biztonság kedvéért ragasztócsíkot kentem rájuk és, hogy a ragasztás filmszerű legyen, a hengerek beillesztésekor betekertem őket. Az eredmény egy masszív és univerzális okulárkihuzat lett. Ezután már csak annyi maradt, hogy mivel az objektív nem igazán alfa-kategóriás, illesztettem rá egy blendét, behelyeztem a Ramsden-okulárt és belepillantottam. A végeredmény 13x-os nagyítás és viszonylag jó minőségű kép lett, természetesen itt is fordított állásban. A harmadik távcső már nem volt igazán nehéz falat, megvolt a tubus, megvolt az okulár és az okulárkihuzat is. Csak egy objektívtartót kellett készítenem a TS Nap-projektorból kiszedett, 20 cm-es fókuszú, 3 cm-es objektívnek. Hasonló módon készítettem el az objektívtartót, mint az okulárkihuzatot, kartongyűrűket illesztettem kívülről befelé haladva. A tartó elejére készítettem egy vastagabb gyűrűt, ami megtartja az objektívet, hogy ki ne essen. Majd mögé is beillesztettem egy vékonyabbat, hogy "passzosan" tartsa a lencsét. Majd az egészet lezártam, ugyancsak papírgyűrűkkel, valamint kis távtartószerű papírnégyzetekel, amik gondoskodnak a még nagyobb stabilitásról. Az eredmény 4x-es nagyítás, fordított képállás és hibátlan képalkotás lett!

Egyik éjszaka teszt gyanánt kivittem őket az ég alá. Ahogy várható volt, képminőség terén a 4x-es nagyítású teljesített jobban. Semmi színezés, semmi szellemkép, semmi torzítás. A csillagok úgy látszódnak benne, mint az összes "igazi" távcsőben. A Hold részletgazdag, a Jászol gyönyörű, a Coma-halmaz még ennek a látómezejébe is alig fér bele. A nagyobbik, 13x-os távcső már más tészta. Mivel az objektívje egytagú, azonnal látható a különbség a kettő között. A csillagoknak itt már udvara van, a Hold szellemképes, a halmazokat "ködösség" veszi körül, a Szaturnusz gyűrűjét is haló veszi körbe. De egyáltalán nem voltam csalódott. Ezzel a távcsővel sikerült egy Galileiéhez hasonló képalkotású távcsövet készítenem, valamennyire rekonstruálnom az ő égboltját; a kisebbik távcsővel pedig megérkeztem a papírtávcsöveim evolúciójának csúcsára. Végszóként pedig annyit, hogy mindezzel annyit szerettem közölni, hogy akinek van ilyenre türelme, ideje, affinitása és persze elszántsága, az vágjon bele, nem fogja megbánni. Remek időtöltés, rengeteget tanul az ember és örömmel tölt el ha belenézünk az eredménybe, saját távcsövünkbe. Ha kis szerencsénk van, mi is Galileikké vagy Keplerekké válhatunk.

Hozzászólások (0)

Messier-esszé+a vizsgablog beindulásának bejelentése

Tavaly indítottam egy vizsgablogot annak reményében, hogy majd elbüszkélkedhetek a jó jegyeimmel. Hát ez valahogy nem így sikerült, így szégyen szemre abba is hagytam az írogatást. Ám én abból a fajtából való vagyok, aki első sztályos kora óta mindig megfogadja, most igenis jól fog menni. S tekintettel arra, hogy többen is mondták, olvassák a blogom és szurkolnak, na meg hogy a mostani csillagászattörténelem beadandómhoz is mennyi segítséget kaptam, úgy döntöttem, ismét blogolok. És igyekszem ám nem abbahagyni, akár jó jegyeim lesznek, akár rosszak.

Hozzászólások (0) Tovább...

Kissé megkésve - amelyért elnézést kérek az észlelőktől, olvasóktól - jönnek a februári észlelések képei.

Elsején este holdkeltekor a leheletvékony horizontközeli fátyolfelhőn holdoszlop volt, erről a Tés melletti szélmalmoknál készült fotóm:

Hozzászólások (0) Tovább...

Üdv!

Nos, megígértem sokaknak, hogy írok egy hosszabb élménybeszámolót a krétai utamról (utunkról), amelyben megpróbálok mindenre kitérni. [ÍGY ELŐFORDULHAT, HOGY NÉHA RÁFRISSÍTEK.]
Hol is kezdjem? A krétai mély-ég expedícióra mindössze hárman mentünk ki, Kernya János Gábor, Sánta Gábor és jómagam. Ferihegytől Athénig repülővel mentünk, Athénból másfél órás vonattal a kikötőbe, Pireuszba, onnan pedig nyolc órás kompút vezetett Kréta "fővárosába" Hérakleionba. Ott béreltünk egy Fiat Puntót és autóval mentünk át fél Krétán (az autóút kellemetlenségéről lejjebb írok). Jópár óra múlva, egy egész napi utazás után végre megérkeztünk Makri Gialos-ba, egy takaros, tengerpart menti, gyönyörű faluba, ahol a szállásunk volt. Jó volt lemosni magamról/magunkról az út porát. Nos, el is kezdem mesélni a Krétán történteket:

Hozzászólások (5) Tovább...

Hozzászólások (2)