Néhány saját tapasztalatot szeretnék megosztani a távcsövekkel és vásárlásukkal kapcsolatban. Csak szubjektív véleményt tudok megfogalmazni és ezért a tévedés jogát fenntartom. Reménykedem abban, hogy ezekkel a gondolatokkal segíteni tudom a távcsővásárlás előtt álló kezdő amatőrcsillagászokat. Konkrét távcsőfajtákat, gyártókat viszont nem fogok ajánlani.

Először is, tudni kell, hogy minden távcsőnek megvan a maga ege. Értem ez alatt, hogy minden távcsővel lehet minőségi munkát végezni, mérettől függetlenül is. Nem csak a méret a lényeg. Tavaly egy 6 centis refraktorral, kis nagyítással szemléltem az M34 nyílthalmazt a Perseusban. Megkapó látvány volt az ezüstös derengés a látómezőben, amely a látómező  kevesebb, mint harmadát foglalta el. A nyílthalmaz a felbonthatóság határán volt 12x nagyítással. Talán az egyik legszebb objektum volt ezzel a távcsővel. Később megnéztem egy 10 centis távcsővel is. Ez a távcső már felbontotta a halmazt és már közel sem volt olyan szép, mint a kisebbik távcsőben. Egy teljesen átlagos nyílthalmaz képe rajzolódott ki előttem. Itt szó szerint érvényesült a kevesebb a több elve. Általában elmondható, hogy a kisebb átmérőhöz rövidebb fókusz jár együtt, kivéve a hosszú fókuszú akromátokat. :). A rövid fókusz miatt viszont az égboltból nagyobb darabot lát. Így olyan gázködöket lehet megfigyelni, amilyeneket egy jó nagy fénygyűjtő vödörrel esély sincsen megpillantani. Viszont egy kis átmérőjű műszerrel kevesebb mélyég objektumot látunk, mint egy naggyal. A bolygók sem fognak sok részletet megmutatni magukból, míg egy jó nagy távcsővel vizuálisan is annyi részletet látunk, hogy még látni is elég ezeket, nem csak lerajzolni.

Egy távcsőnél a legfontosabb paraméter az optikai minősége. De hogyan is állapítsuk meg egy távcsőről, hogy a benne található optikai elemek megfelelő minőségűek-e? Kettőscsillagok felbonthatósága? Bolygók felszíni alakzatainak vizsgálata? Csillagteszt? Ezeket egy kezdő nem biztos, hogy megfelelően fogja értékelni. Ahhoz, hogy egy távcső optikai minőségéről tudjunk mondani valamit, ahhoz nagyon sok éjszakát a távcső mellett kell tölteni. Sok távcsőbe kell belenézni és rengeteg tapasztalatot kell gyűjteni. Ha a távcsőforgalmazó a távcsövéhez interferogramos jegyzőkönyvet is mellékel, akkor talán megnyugodhatunk, hogy a távcsövünk biztosan nem lesz rossz. Ha még nincs kellő tapasztalatunk és mégis távcsövet akarunk venni, kérjünk meg egy sokat tapasztalt amatőrt, hogy segítsen a vásárlásnál. Ne a reklámoknak és annak higgyünk, hogy ki mit mondott, hanem a szemünknek.

Hozzászólások (2) Tovább...

Most már muszáj kitöltenem ezt az űrt, muszáj írnom az új műszeremről. Már jó egy éve, hogy van egy újabb, nagyobb, jobb távcsövem, de eddig mégsem írtam róla. Mostanáig.

Az egész a 2010-es MTT-n kezdődött, ahol hála Mátis András (mindenki Bandi bácsija) barátomnak, kaptam egy 120mm-es tükrű, angol szerelésű, távléces Newtont. Eredetileg a táborra akarta elkészíteni, de nem tudta befejezni, így a félig kész alkatrészeket nekem ajándékozta. Egy kisebb doboz, benne a tükörrel (nem is akármilyennel, de erről később), segédtükörrel, tükörtartó elemekkel; és egy nagy fekete zsák, benne sok ilyen-olyan léccel. Tudtam, hogy sok munkám lesz vele, de örültem az ajándéknak és a lehetőségnek, hogy ismét építhetek egy távcsövet.

Maga a folyamat, aminek során ebből a sok lécből és optikai elemből távcsövet alkottam, hosszú, többlépcsős, és persze kissé költséges volt; de azt kell mondjam, már most kifizetődött, pedig eddig csak egy nyarat tudtam vele végigészlelni. Mondanom sem kell, hogy nagyon várom már a következő április-májusi "szezonnyitást". Ahogy az előbb is írtam, több lépcsőn át jutott el a távcső idáig, ahol most van és bizony lehetséges, hogy még ezután is lesznek további lépcsők. Legelőször a viszonylag csupasz, harmatsapkamentes tubus kapott egy Starpointert és egy fekete akrilfestékréteget és máris rácsavaroztam a 60/900-as Fraunhoferem EQ-1-es állványára. Jött az első csalódás: a távcső nem "működik" az EQ-1-esen, csak azimutális módban, tehát ha az ekvatoriális tengelyeket nem oldom ki. Mikor legelőször kioldottam őket, a távcső önállósult. Ment erre-arra, mert felépítése miatt nem ott volt a súlypontja, ahol kellett volna.  Ja, és persze a másik, hogy mikor elforgattam az EQ-tengelyek mentén, az okulár kitért vízszintes helyzetéből és szépen kipottyant a tubuslécben lévő furatból. Mert ekkor még okulárkihuzat sem volt rajta. Az okulár egy sima kartoncsőben csúszkált előre-hátra a furatban. Mégpedig a legnagyobb fókuszú okulárom, egy 25 mm-es, mivel a másik kettő még nem tudott éles képet adni. Túl bent volt a fókuszpont, így nem lehetett eléggé betolni őket anélkül, hogy beleessenek a "tubusba". Maradt tehát az, hogy a távcsövet a legkisebb nagyítással (ami így kb. 35x-ös volt) forgattam az AZ-tengelyeken, persze ügyelve arra, hogy ne döntsem túl hátra, mert az egész távcsőtubus a főtükör miatt farnehéz (azaz inkább "tükörnehéz") volt. De így is meglepődtem, mikor belenéztem az okulárba: a Hold eddig soha nem látott részleteket fedett fel, a Jupiter holdjai pedig eltérő színben keringtek a szokatlanul részletgazdag bolygó körül. Ennél többet viszont egyelőre nem tudtam kihozni a távcsőből. Jött a tél és egyelőre csak terveim voltak arról, hogy hogyan alakítom tovább...

Aztán jött az új év és a tavasz, így végre volt lehetőségem a szabadba költöztetni ki a "távcsőműhelyt". Ekkorra már megszületett az ötlet is, hogy a kapott angol szereléshez való léceket alakítom át és készítek egy saját mechanikát. Mikor aztán belefogtam, már nem tudtam leállni vele. De kezdjük a legelejénél! Az első dolog az volt, hogy venni kellett egy rendes okulárkihuzatot. A döntésem egy 31,7-es, fém fogasléces Newton-kihuzatra esett. Bár jó döntés volt, de ez is hozott magával pár nehézséget. A kihuzat talpa szélesebb volt, mint a tubusléc, amire tenni akartam volna, így hát kellett szerkeszteni egy átmeneti elemet, ami összeköti a kettőt. Az egész egy megfelelő méretű fahasáb volt, melybe egy jókora furat került, hogy az okulárkihuzat csöve is csúszkálhasson benne. Majd rácsavaroztam az okulárkihuzatot és faragasztóval rögzítettem is a tubuslécre. De az egész nem ért véget ennyivel (és akkor még nem is beszéltem az új állványról), mivel be kellett állítani úgy, hogy éles is legyen a kép. Mivel ezzel a közbülső elemmel még távolabbra került a fókuszpont az okulártól, drasztikus beavatkozásra volt szükség. Le kellett rövidíteni a tubuslécet, méghozzá a főtükörtartó léchez tartozó végén. Bő tíz centit fűrészeltem le, becsléseim szerint ez elegendőnek kellett lennie. Aztán újra belefúrtam a lécbe, azzal párhuzamosan, majd a tükörtartóval újra összecsavaroztam. Szerencsére elég volt ez a tíz centi fűrészelés, a kép még a legkisebb fókuszú, 10 mm-es okulárommal (90x) is borotvaéles volt. Egy gonddal kevesebb. A fűrészelésnek csak annyi hátránya volt, hogy így a furat, ami a tubuslécet elvileg megtartja a majdani állványomon, jóval hátrébb csúszott, már-már érintette a főtükröt. Így kellett egy új furat, mégpedig pont a súlypontban. Így hát adott volt a tubusléc, rajta a tükrökkel, kihuzattal, keresővel, okulárral, és így jelöltem be az egész súlypontját. Majd lepakolni róla mindent és újra fúrni. Jöhetett az "állvány", ami az egészben a legtöbb munka volt. De szerencsére sok-sok fűrészelés-reszelés-csiszolás után sikerült egy stabil, erős, masszív állványt összehoznom. Bár az állvány szó talán kicsit túlzás lehet, mert akármilyen furcsa is, de csak vertikális tengelye van, tehát csak függőleges irányban lehet mozgatni, a vízszintes forgatást egészen másképp oldottam meg: mivel az egész távcső rendkívül alacsony, ezért egy műanyag ládára kell tenni, hogy ülő helyzetben bele lehessen nézni. És így (átmenetileg) könnyűszerrel el lehet akár egy ujjal is csúsztatni az egészet a megfelelő fokba. Viszont erősségre nincs rá panasz, szándékosan kicsivel robusztusabbra csináltam az egészet, a faragasztó, amit használtam pedig nem fog engedni. Természetesen ez is kapott több réteg fekete (matt) akrilfestékréteget, ahogy a tubusléc és minden egyéb saját készítésű alkatrész is. Végre kezdett alakot ölteni a távcső úgy, ahogy én elképzeltem. Egyetlen dolgot kellett már csak készíteni rá: harmatsapkát! Egyelőre beértem az akrillal kezelt hullámkartonnal is, bár kétségtelen, hogy hosszútávon a fa jobb...de most még ez is megteszi. A fő- és a segédtükör köré is került egy-egy négyzet-keresztmetszetű sapka, amit többször is lefújtam "a festékkel", így azok meglepően szilárdak lettek és, ami még fontosabb: vízlepergetőek! Örültem is, mikor a párás nyári éjszakákon sem hagyott cserbe az akrilfesték. Végre késznek nyilvánítható a távcső, de ejtsünk pár szót az optikáról:

Hozzászólások (3) Tovább...

Éppen 70 évvel ezelőtt, 1941-ben jelent meg A távcső világa. A könyv, amely megváltoztatta a magyarországi amatőrmozgalmat. Legendás mű, sokan hivatkoznak rá, sokaknak ott van a polcán mind a négy kiadása. Majdnem megfeledkeztem a jeles (bár nem kerek) évfordulóról - de aztán mégis született róla egy blogbejegyzés Hírportálunkon.

Sokáig nem ismertem az első, 1941-es kiadást, melynek egyik nagy újdonsága volt a távcsőkészítésről szóló fejezet, melyet Haeffner Tivadar írt. Nagyon kevés információ található róla a neten, a Wikipédia is csak a születése dátumát véli tudni pontosan: 1896. október 24., halálának csak helyét adja meg (München), évszám nélkül.

Hozzászólások (2) Tovább...

A korombeliek jól ismerték ezt a boltot a budapesti Nagykörúton. A Lenin körút 96-ban volt a Tanért Uránia boltja, oda jártunk optikákat, kiadványokat vásárolni, néha-néha jobb akromáthoz, komplett távcsőhöz is hozzá lehetett jutni. 1957-ben nyílt meg itt ez a bolt, akkor még Uránia Ismeretterjesztő Bolt néven. Az optikák árusítása csak egy részét tette ki tevékenységének. Csontvázakat, rovargyűjteményeket, mérőműszereket is lehetett itt beszerezni, akárcsak jegyeket a TTIT különféle rendezvényeire. Az optikák többnyire egytagúak voltak, itt vásároltam a már nem tudom, milyen katalógusszámú 40/1000-es objektívet, amellyel tengernyi bosszúságot szereztem magamnak. Csoda, hogy nem hagytam abba a csillagászkodást. Na jó, a Hold azért szép volt azzal a dióverővel is...

Persze aki komolyan gondolta a dolgot, inkább az "igazi" Urániában szerezte be a távcsőhöz valókat, már csak azért is, mert legalább találkozhatott Kulin Györggyel ("aztán mutasd meg a Szaturnuszt másoknak is, kis komám"), Orgoványi Jánossal, vagy éppen a gondnokkal, Nagy bácsival ("Basi"-val), aki kissé mogorva volt ugyan, de a szíve valószínűleg aranyból volt.

A Lenin körút 96. előtt villamosozva vágyakozva nézegettem a kirakatba kiállított két kisrefraktort, egy 6 és egy 8 centis szovjet csodát úgy 1974-75 táján. Akkoriban nagy szó volt, hogy kész gyári távcsövet lehetett kapni, még ha ilyen kis egyszerű kivitelűeket is. Sok-sok évvel később, 1986-ban aztán módomban volt a 8 centis kis távcsővel észlelni, nagyon jót változóztam vele Ráktanyáról, úgy 13 magnitúdóig mindent mutatott azon az éjfekete égen.

Hozzászólások (4) Tovább...

Ma napközben úgy nézett ki, hogy az elmúlt napokkal ellentétben végre derült lesz, így hárman, Fidrich Róberttel és Juhász Lászlóval közösen elhatároztuk, hogy felmegyünk a Polarisba és közösen változózunk egyet.

Mikor naplemente után, de még világosban megérkeztem, még teljesen derült volt, bár volt néhány felhőcske az ég alján. Mire a többiek is megérkeztek, már majdnem teljesen beborult.

Mivel a sat24.com nem mutatott jelentős felhőzetet és nagyon vonultak a felhőlyukak, ezért kipakoltunk, hogy ha lehet, azonnal elkezdjünk észlelni. De sehogy sem akart kiderülni, ezért előkerültek a laptopok is, és elkezdtünk beszélgetni.

Hozzászólások (0) Tovább...

Sikeresen zárult a "Csillagok az Avason" rendezvény Csillagvizsgálónkban, nagyjából 150 érdeklődő tekintette meg asztrofotó-kiállításunkat. Mivel az időjárás is kegyes volt hozzánk, távcsöves bemutatót is tudtunk tartani, melynek főszereplője a bérházak felett tündöklő Jupiter volt.

A fotókiállítás este hattól este 11 óráig lehetett látogatni, a távcsöves bemtutatásra pedig előzetesen Interneten lehetett bejelentkezni, de azok számára is maradt még egy-két hely, akik csak a helyszínen tudták ezt megoldani. Sajnos már elég sokan nem fértek be a korlátozott férőhelyek miatt (4 méteres a kupola támérője, 15 fővel is már igen nagy a zsúfoltság. . . ).

A fotókiállításon borsodi amatőrcsillagászok és szakkörös diákok munkáit (Leidgeb Ákos, Leitner Zsolt, Póka Eszter, Romenda Roland, Somosvári Béla M., Surányi Olivér, Tuza Ferenc, Zsámba István) állítottuk ki. A kiállítás megtekintése után a csoportok felvonultak a Csillagvizsgáló alatti kisterembe, ahol Dr. Zajzon Norbert tartott egy rövid előadást a bemutatásra kerülő objektumokról és a távcsővel kapcsolatos alapvető információkról. Végül pedig, amit minden esetben nagy lelkesedés kísért, sor került a távcsőbe-nézésre is.

Hozzászólások (0) Tovább...

Ezt a cikket a Csillagvároson közzétett szereogramokkal kapcsolatban kapott kérdések sora generálta. Sokak számára természetesen egyszerű ezen képek „látása”, mások számára örökre megoldhatatlan feladat marad. Megpróbálok most egy kis elméleti háttérrel együtt segítséget nyújtani ahhoz, hogy mind többen élvezhessék a 3D-s világ eme nagyszerű találmányának csodálatos világát.

Hozzászólások (0) Tovább...

Hosszú idő után most újra elkezdtem a Messier rajzok kidolgozását. Ja, hogy nem szóltam, hogy vége? Már elég rég. December 12-én készült az utolsó rajz.

Aztán a sarokba, polcra kerültek az észlelőnaplók. Pihentek. Mert nem volt energiám nekifogni.

4-5 fokos LM-k, 2-3 órás észlelések lenyűgöző eredményei. Most ismét papírra kéne vetni őket, de nincs türelmem.

Hozzászólások (0) Tovább...

A Fortepan.hu-n régi budapesti fotókat böngészve találtam ezt a képet. 1954. június 30-án, a részleges napfogyatkozáskor készülhetett.

Sokáig törtem a fejem, míg rájöttem, honnan nézik ezek a férfiak a jelenséget. A Jászai Mari térről! Az azonosításban segített a csoport mögött megbúvó 2-es villamos, mely épp a végállomáson vesztegel. Van, aki napszemüvegen keresztül, és van, aki röntgenfilmen át figyeli a napsarlót (a filmet bizonyára kézről kézre adták). A képen látható személyek valószínűleg nem amatőrcsillagászok, hanem egyszerű érdeklődők. Talán nem is annyira egyszerűek, hiszen valószínűleg a közeli Fehér Házban dolgozhattak - erre utalnak az egyenruhák.

Hozzászólások (0) Tovább...

2011.03.31.

Március hónapban többször is volt alkalmunk közösen megfigyelni a Napot és több napfoltcsoportot is lerajzolni, lefényképezni. Megszülettek az első rajzok (szárnypróbálgatások)  Eszter és Ábel jóvoltából.  A képeket feltettük a "Nap" galériába. Sajnos itt nálunk sokat zavar a lokális légköri nyugtalanság, nehéz jól elkapni a fókuszt.

Készült néhány felvétel március elején a növekvő Holdról is.

Hozzászólások (0) Tovább...