Miközben a Moszkva melletti Csillagvárosban egymást ölik az önjelölt űrhajósjelöltek, hogy ki a menőbb arc, Joszif Kobzon vagy Alla Pugacsova, mi inkább fáradjunk ki az ég alá, és észleljünk! Jó észleléshez szól a nóta!

Hozzászólások (1) Tovább...

Ezt a tábort Kósa-Kiss Attilával (Kitasó Kiltsasával) terveztük el, és másfél év levelezés, egyeztetés után valóban megvalósult az első magyar magashegyi észlelőtábor - Romániában, a Kárpátokban, a Bucsecs-fennsíkon, 1979 júliusában.

Akkoriban nem úgy volt, hogy az ember csak úgy utazgatott a keleti tömb országaiban. Főként, ha sorköteles egyén volt az ember. Márpedig én az voltam, így minden egyes kiutazáshoz külön engedélyt kellett kérni az illetékes hadkiegészítő parancsnokságtól. A fontos épület a XIX. kerületben volt, a Ságvári Endre utcában. Kisebb expedíció volt oda kivillamosozni. Az expedíció kihívásai (challenge) közé tartozott a több órás sorbaállás, melynek végén megkapta a sorköteles egyén a kiutazási engedélyt a szövetséges Romániába. A bucsecsi expedíció előtt is sorba kellett állnom, és a piros útlevélbe (gy.k. ez az útlevélfajta szólt az ún. szocialista országokba) ütött "ablak" (na ezt már tényleg nem lehet elmagyarázni) mellé ezt azt értelmetlen engedélyt is meg kellett szerezni. A határon ugyan nem kérték, de ki tudja, az ördög nem alszik, továbbá a kapanyél is elsülhet. Az csak természetes, hogy nyugati országokba sorköteles egyén még csak nem is áhítozott, oda nem kapott volna útlevelet. De a "nyugati" Jugoszláviába se...

Hozzászólások (0) Tovább...

Az út két oldalán égig érő hegyek, a szurdok alján pedig szépreményű társulat utazik a Bükk szíve felé. A busz nyögve viszi terhét a szerpentin kacskaringóin, és mi némán csodáljuk a hegyet, az erdőt, mindent, ami városi embernek olyan szomorúan távoli.

Az eső szépen, lassan elered. A pára bedeszkázza az amúgy se túl távoli látóhatárt, az eső pedig csak mossa-mosdatja a nyári világot. Nem, itt ma este nem lesz észlelés! Borongós hangulatunkat felderíti az a tény, hogy megérkeztünk. A busz egyszerre csak letér a jó útról, leereszkedik egy völgybe, és néhány erőteljes zökkenő után megérkezik Rókafarmra. Fogunk mi itt észlelni?

Hozzászólások (0) Tovább...

Ismét kirándulunk kicsit a hetvenes évekbe, egészen pontosan 1976-ba, a MAS ’76/2 észlelőtáborba. Kádár alatt jobb volt - van is ilyen témájú nosztalgia-sorozat a Klub Rádióban. Amatőrcsillagászként például azért nem volt jó lenni a Kádár-korszakban, mert hallatlanul kevés információhoz juthattunk hozzá, és hallatlanul kevés távcsőhöz, észlelési segédeszközhöz. Ergo: annak a kevésnek is nagyon, de nagyon tudtunk örülni. A megtervezett hiánycikk-gazdaságban miért pont a csillagászat lett volna kedvezményezett? Vagy a bakancsos turizmus. Nézzünk csak bele a Másfélmillió lépésbe! Az erdőkben éktelenkedő szemétkupacok mellett állandóan visszatérő téma az, hogy mennyire nem kapni túrafelszerelést. (Vagy mondjuk kerékpár-alkatrészt. Banánt. Bánfi-hajszeszt. Alátétet. Trabantot. Bármit.)

Hozzászólások (2) Tovább...

Rég nem írtam ide.

Ennek oka abban keresendő, hogy szegedi munkahelyem, életem egycsapásra összeomlott, el kellett jönnöm onnan, jelenleg Budapesten próbálok szerencsét.

Hozzászólások (2) Tovább...

Nem vagyok valami nagy operakedvelő, komolyzenei műveltségemben általában véve is több a fehér folt, mint a feltérképezett terület. Számomra "túl sok" az opera totális műfaja, melynek mégis sok híve van, bizonyára nem véletlenül. Véletlenül fedeztem fel Joseph Haydn Élet a holdon című vígoperáját, mely 1777-ben íródott, és manapság is gyakran előadják. Az opera érdekessége számunkra nem csupán az, hogy csillagász, távcső, Hold, mi több: holdbéli élet szerepel benne, hanem az, hogy Magyarországon mutatták be, Eszterházán (ma: Fertőd).

Hozzászólások (0) Tovább...

Óriási szerencsénk volt, hogy október 3/4-én, az Armstrong-éjszakán olyan szép derült idővel ajándékozott meg bennünket az ősz. A Polarisban a 200/2470-es refraktorral vallattuk a Holdat, igazán szép éjszaka volt. A Statio Tranquillitatist és a Taurus-Littrow régiót is célba vettük, és persze még néhány érdekesebb területet a terminátor vidékén.

Hozzászólások (2) Tovább...

Idén szórakozott velünk a majdnem-Telihold. Volt, hogy teljesen elbújt, volt, hogy csak tejfölös-maszatos felhőrétegen át látszott, és volt, hogy teljes fényében tündökölt, mindezt szinte percenként váltogatva. Ilyenkor aztán nehéz eldönteni mit is tegyünk, de végül maradtunk a távcsövezés mellett, hiszen az mégiscsak többet ér egy előadásnál, amit a vendégek máshol, máskor is megkaphatnak. Összességében megérte, hogy így döntöttünk.

Az este folyamán 19:00-22:00-ig mintegy 90 vendég érkezett a Csillagvizsgálóba. Egy pár perces bevezető előadás után együtt megtekintettük a Holdat, egyre nagyobb nagyításban.  Kicsik és nagyok egyaránt élvezték, voltak visszatérő vendégek is. A távcsöves bemutatással párhuzamosan egy mini-asztrofotó kiállítást is berendeztünk az iskola portáján, ahogy tavaly is. Az idei kiállítás döntő részét Zsámba István gyönyörű asztrofotói tették ki, de megtekinthettük az Fényi Gyula Csillagda szakköröseinek néhány jobban sikerült fényképét is. A kiállítást és a bemutatást közösen szerveztük a Miskolci Egyetem Ásvány- és Kőzettani Tanszékével.

Hozzászólások (0)

Szemléletes csillagászat – nemcsak szakkörökben

"Emlékszem még a régi időkre, mikor egy gyerek számára a legnagyobb jutalom az volt, ha a papa megígérte, hogy vasárnap kirándulnak a Marsra, manapság meg egy duzzogó kölyök még a reggelijét se hajlandó megenni, míg a papa fel nem robbant neki egy szupernóvát!"

Hozzászólások (0) Tovább...

Az idei Meteor táborban nagyon sok érdekes látnivaló volt. Persze, én első alkalommal jártam csillagász táborban, így szinte minden, új dolog volt számomra. Fantasztikus volt látni műszaki szemmel, a sok ötletes technikai megoldást, és azt is, hogy mennyire összetett/kifinomult autoguiderek/szoftverek segítik az asztrofotósokat. Én magam is szeretnék fotózni, (illetve fotózom is, de nem asztrofotókat "lőttem" eddig), viszont nem a távcső primer fókuszába helyezett dSLR géppel mélyég objektumokat. Nagyon tetszenek Landy-Gyebnár Mónika képei, amit a levelezőlistákra küld. Illetve, egy számomra új technika is felkeltette az érdeklődésem, a time-lapse videó. Ez technikailag egy sorozatfelvételekből készített videó, aminél minden egyes képkocka egy fotó.

Íme, egy példa: http://www.youtube.com/watch?v=3V3rmDG5J8A&feature=related

És itt megjelenik egy technikai kihívás, az időzített felvétel készítés. Valahogy rá kell bírjuk a fényképezőgépünk, hogy magától, a beállított időközönként exponáljon. Nem valami érdekes, sőt kivitelezhetetlen is, hogy magunkban számolva vagy egy órát figyelve rendszeres időközönként exponáljunk, illetve, ha akár a távcső "hátán" vagy primer fókuszban vagy okuláron keresztül fotózunk, ne rázzuk be a felszerelést az exponáló gomb nyomkodásával. Persze, egyszerű időzítő van a legtöbb gépben, ezzel egy alkalommal exponálhatunk a berázás veszélye nélkül, vagy ha van kioldó zsinór a géphez, akkor azzal is elkerülhető a berázás veszélye. De az időzítés még mindig nincs megoldva.  Ha, olyan fényképezőgépünk van, amibe a gyártó beépített intervalométert, vagyis időzítőt, akkor nyert ügyünk van. Ilyen gép viszont nem nagyon van, ami mégis tudd ilyen funkciót, az nem az olcsó kategória tapasztalataim szerint. Jellemzően nagyon profi, nagyon drága gépekben van ilyen funkció gyárilag. Viszont van megoldás, többféle is, többféle árkategóriában is. Én egy Canon EOS 400D vázzal és két kis régebbi kompakt géppel rendelkezzem jelenleg. A következő megoldásokat találtam:

Hozzászólások (0) Tovább...