Szerző: Kernya János Gábor (Varus) » 2012. május 28., hétfő 12:49
Sziasztok!
Tegnap este végre derült volt az időjárás, ezért gondoltam folytatom a nemrég megkezdett gömbhalmaz megfigyelési programomat. Már napok óta készültem a -30 fok alatt elhelyezkedő, tőlünk csak nehezebben elérhető példányok észlelésére. Ezeket lakóhelyem belterületéről nem tudom elcsípni, így ki kellett települnöm a falu mellé. Szerencsére kéznél volt a bajai csillagvizsgáló 25 centiméteres, jól hordozható Dobson-távcsöve, azzal vágtam neki a túrának. Az észlelőhelyre kiérve a Holdfény mellett még a déli irányban látszó bajai fényburával is meg kellett birkózni, ez pár fok magasságig elrontotta az eget. Az első célpont a pár éve már rajzolt (akkor egy 80/600-as ED-t használtam) NGC 5824 a Lupusban. A Holdfény ellenére nagyon jól látszott az igen tömör szerkezetű csillagraj, egy nagyobbacska bolyhos csillag képében. Ezt követően a Lupus következő gömbhalmazát, a délebbi fekvésű NGC 5986-ot céloztam meg. Ezt már szintén rajzoltam korábban az említett 8 cm-es refraktorral. Most a 25 cm-es Dobson segítségével egy nagyobb, diffúz égitestet láttam, mely az NGC 5824-hez képest jóval lazább szerkezetű. A belseje felé fényesedő folt nem mutatott bontást, azonban biztosra vettem, hogy a csillagcsoport a délebbi országokból részben csillagokra bontható.
Éjfélkor engedélyeztem egy kis szünetet, közben megtekinthettem a szomszédos Dusnokon zajló pünkösdi mulatság során megrendezett tüzijátékot. Lassan a Hold is lenyugodott, azonban a levegő sajnos párásabb lett. A harmadikként betervezett célpont a Skorpió csillagkép egyik déli gömbhalmaza, az NGC 6139. Sajnos pont a bajai fénybura irányában helyezkedett el, így most nem sikerült megpillantani. Két esztendeje viszont Kréta-szigetéről nagyon könnyű volt a látványa a Holdfény ellenére is. Akkor egy 105/600-as refraktor segítségével rajzoltam. Az NGC 6139 mostani sikertelen megfigyelése után nem csodálkoztam azon, hogy az erős vörösödést szenvedő halványabb NGC 6256 sem lett meg (viszont a közelében látszódó NGC 6281 nyílthalmaz kellemes látvány volt így is). Ehhez a két gömbhalmazhoz tisztább ég kellene, talán a következő újholdas időszakban lesz nagyon jó egünk, és akkor egy másik helyszínről még próbálkozhatok velük.
Az éjszaka során harmadikként rajzolt gömbhalmaz az M7 melletti NGC 6453 volt, amelyet életemben most láttam először. A vártnál halványabb gömbhalmaz kellemes látványt nyújtott. A negyedik rajzra a sokunk által jól ismert, G Scorpii melletti fényes NGC 6441 került. Most a 25 cm-es távcsövön keresztül egy hajszállal sem mutatott többet, mint annak idején Krétáról a 10 cm-es lencsés távcsővel. De azért szép, bizony nagyon szép volt most is! Keresgéltem még a tau Scorpii melletti mellőzött, nagyjából 12 magnitúdós ESO 452-SC11 gömbhalmazt is, de most az átlagos égen nem láttam (Sánta Gáborral közösen ezt is elcsíptük Krétáról). Sebaj, ez falumból még épp elérhető, ezért majd megpróbálom az otthoni 30 centiméteres távcsővel egy tiszta éjszakán.
Közben északkeleten, az Androméda csillagkép alatt megjelent a hajnali pirkadat első jele, de még szerettem volna egy ötödik rajzot is. Erre a Nyilas egyik déli, halványabb gömbhalmazát, az NGC 6558-at választottam ki. Korábban még nem láttam őt sem, most végre gond nélkül előkerült. Ha már erre jártam, akkor felkerestem a szomszédos NGC 6569-et is, csakúgy mint a lehengerlő megjelenésű NGC 6522/6528 párost.
Rácsodálkoztam a M54-69-70 trióra, a megfigyelést pedig nem sokkal hajnali három óra után az M22 és M28 gömbhalmazok tisztességesen bomló ködösségével zárhattam.